Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Prohászka lelke és lelkisége

veszem Krisztus testét s iszom vérét, s tele van a szám borral, vérrel, tűzzel, mennyei források erejével . . (1923. máj. 9)

Az Élet kenyerében pedig „az Isten-imádás nonplusultrájá“-ról, a szentmiséről így ír: „A napnak is vannak protuberanciái, azt mondanám, excessusai, mértéktelen kitörései, s ezekkel a fakulákkal rendez kivilágítást a rémesen sötét világűrben. A földnek is vannak protuberanciái, azok a hegyek, s azok közt a legrémesebbek talán a déli sarkvidék vulkánjai, melyek hónapos éjszakákba világítanak bele. De vannak a lelki világnak is protuberanciái, lobogó fa- kulái, s ezek az eucharisztikus Úr Jézus szívének lángjai. Lángtengerek suhogásai, tűzoszlopoknak rémes sötétségbe belemeredései. Ah, Uram, mily titkoknak s mily látomásoknak színhelyei a te oltáraid; elborítanak minket majd az érzés sejtelmeivel, majd gyorsan tűnő s villámló fényekkel. Mintha tengerek fenekén térdelnénk, — óriási titkoknak, 8000 méter magas tengeroszlopoknak nyomása alatt mint alázatos kariatidok; ott térdelünk s szinte csodáljuk, hogy élünk! Emberek nagy hitben, kiknek öntudata azonban csak ,sub corusca- mine transeuntis scintillae*: egy-egy ellobbanó szikrának fényében látják meg, azaz inkább sejtik meg a nagy valóságot“ (ö. M„ 24,346).

Prohászka egész bölcseleté és teológiája már ebben a „scientia saporosa“- ban sűrűsödik össze, amely a szentek tudománya, azoké, akiket tüzes látomások között ragad magához Isten és az „amor sanctus“ énekét zengik.

***

Csak néhány színvonást villantottunk fel Prohászka leikéből. Az előbb jelzettekből érthetjük meg Prohászka „lelkiségét“. Végeredményben ez „lelkének“ vetülete, megnyilatkozása. Amit megélt, azt hirdette a szószékről, ezt tanította mint esztergomi spirituális, mint lelki vezető (lelkigyakorlatok adásával), ezt konferenciabeszédeivel, és minden írásával, főleg elmélkedéseivel. Prohászka „lelkisége" nagyon egyszerű. Valahol ezt írja (emlékezetből idézem, még gimnazista koromból maradt meg bennem): „Legyen a te szemed egyszerű. Lásd, hogy az élet célratörekvés, örök életcélra; és ide egyetlen út vezet: Szeretni Istent és az embereket; szeretni a felebarátban, a hitvesben, a jóbarátban és ellenségben Istent . . . “ Ezt a programot igyekezett aprópénzre váltani „Magyarország apostola és tanítómestere“ (ahogy a fehérvári síremlék nevezi).

Befejezésül álljon itt egy lap az Élő vizek forrásából, — Prohászka lelkiségének összefoglalása ez az ima-vallomás:

„Uram, te vagy az én életmintám. Szavaidban hallom a lelkedet és egészen közel vagy bennük nekem. Nagy meghittségben, nagy egységben tartanak veled, mert az egységnek forrása nem a tér és az idő, hanem a lélekközelség. Uram, úgy teremtettél, hogy kellesz nekem, te pedig bennem lakni vágyói. Úgy teremtettél, hogy szomjazzalak téged, te pedig szomjazol engem. Úgy teremtettél, hogy keresve keressem a te tüzedet, te pedig meggyujtasz engem. Úgy teremtettél, hogy éhezlek téged, te pedig magadat adod nekem mennyei ételül, örökkévaló symposionjául lelkem szeretetre, tökéletességre, elmúlhatatlan szép55