Szolgálat 36. (1977)

Tanulmányok - Vass György: A keresztény ember szabadsága

csórét. Ha balra, akkor ugyan elmulasztunk valamit, de legalább nem maradunk éhesen. Tudjuk azonban, hogy a döntés szabad: néha érdemesebb egy szép tájért lemondani a vacsoráról. Ha megindultunk a választott úton — szabadok voltunk, még akkor is, ha ezáltal egy másik lehetőséget pillanatnyilag kizártunk döntésünkkel. A választási szabadság már közelebb van ahhoz, ami emberi lényegünket jellemzi. De ne gondoljuk, hogy ez a szabadság csak az ember tulajdona. Az állatoknak is van választási szabadságuk. És az összehasonlító állattudomány, ismét egy bizonyos kivetítéssel az emberi élmények teréről, elismeri, hogy az állat is „megítéli“ az előtte álló különböző lehetőségeket. Köhler majomkísérletei világosan bebizonyították: az állat nemcsak hogy ki tudja választani pl. a menekülés útját, de bizonyos helyzetekben még az önvédelem eszközeit is felhasználja, hogy elérje célját.

Az a tény, hogy a szabadakarati döntésben egy elérendő cél lebeg szemünk előtt, még nem teszi választásunkat kizárólag emberi tetté. Amikor ugyanis csak úgy fogjuk fel a szabadságot, hogy megszabadulhatunk valamiTŐL, ami eddig gátolt és akadályozott, a fogalmat még csak negatív oldaláról határoztuk meg. A szabadság nemcsak felold valamitől, hanem valamiRE irányít. Amire szabadon megfontolt lépteink irányulnak, az a cél. Ezt a célt azonban valami módon meg kell ismernünk, össze kell hasonlítanunk más lehető célokkal, és meg kell ítélnünk használhatóságát és értelmét. Ezt a folyamatot delibe- rationak, mérlegelésnek nevezzük. Ebben az állatok esélyei sokkal jobbak, mint az emberé. Az állat előnye az emberrel szemben természetének ösztöne. Nem mintha ez az ösztön eleve determinálná az állat tevékenységét, de ha belevetítjük saját élményünket egy kutya dilemmájába, beláthatjuk, hogy számára sokkal könnyebb a döntés. Az állat sokkal jobban „megérzi“ az érzékekkel fel nem fogható célt, — és így könnyebben dönt. Az ember viszont természeténél fogva „határozatlan“ lény. (Nietzsche: Der Mensch ist das noch nicht festgelegte Tier.) Valamiképp még mindig nincs „kész“, — még nem merítette ki lehetőségeit, amelyek az állat ösztönében már születéstől fogva jelen vannak. Az ember szabadsága csak akkor tekinthető emberileg késznek, ha létének célját önmaga választja, önmaga határozza meg. A szabad emberi döntés csak akkor teljes, ha nemcsak a választandó akciók, hanem maga a közvetlen cél is választhatóvá válik egy végső cél szemszögéből. A végső cél ellenben, aminek szempontjából megítéljük egyes tevékenységeink érdemleges- ségét, a végtelenbe nyúlik. Néha eszmének vagy eszménynek nevezzük ezt a végső célt, amitől közvetlen tetteink függenek, de ezt az eszmét vagy ideált nem tudjuk úgy megfogalmazni, hogy minden emberre, sőt saját életünk minden körülményére érvényes lenne. A végső cél talán megnevezhető, ahogy meg is neveztük az emberi gondolkodás történetében, de amikor arra kerül a sor, hogy konkrétan kifejtjük, mit értünk pl. boldogságon, jóságon, kötelességtudaton, igazságosságon, — akkor a „kimagyarázkodás“ lehetőségei végnélküliek. Az ember természetétől fogva még-meg-nem-határozott lény, mert bizonyos értelemben önmaga határozza meg természetét. Sőt még felnőtt hatá25