Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Jean-Maria Aubert: A föld sója
b) Az emberi közösségek mint az üdvösség közösségének előképe és „mezeje" Az embernek ez a társas szerkezete, amit itt Istennel való viszonya felől szemléltünk, megtalálható tisztán földi léte síkján is. („Isten társas mivolta visszatükröződik az ember társas mivoltában“, H. de Lubac). így a teremtés második elbeszélésében az ember egy alapvető közösségben jelenik meg, ezt jelképezi a nemek különbsége és párbeszéde. Ez a családi közösség minden nagyobb emberi csoportosulás sejtje. Jól meg kell különböztetnünk az ember társas mivoltának két szintjét: az üdvösségtörténetet, amelyben Isten népe végső célja felé halad, és a földi „város“ társadalmi haladását, amelynek ritmusa civilizációk kifejlődését, elhalását és újakkal való felváltását mutatja. A két folyamatban ugyanaz a törekvés nyilvánul meg, de az őket egyesítő kötelék ellenére is különbséget kell köztük tennünk. Az üdvösség önmagában véve heterogén: azaz más eredetű és más természetű, mint a társas jellegű emberi jelenség: bár közösségileg nyilvánul meg, isteni kezdeményezés, Isten ingyen ajándéka. Az emberi „üdvösségek", amelyek igen különböző formában jelentkeznek a szocializáció folyamán (fejlődés, politikai felszabadulás, osztályharc), homogén jellegűek, egyneműek az emberrel, sajátos helyzetével. Befolyásolhatja őket a rossz, a bűn, az önzés, a hatalom és uralkodás ösztöne: így megeshetik, hogy eltérnek céljuktól és nem vezetnek az ember kiteljesedésére. Sőt az is, hogy ezt a kiteljesedést egy alsóbb szintre korlátozzák, anyagiasságba süllyesztik, elszemély- telenítik az embert. De ha emlékeztetünk erre a különbségre, attól nem kevésbé igaz marad, hogy minden társadalmi (gazdasági, kulturális vagy politikai) fejlődés valamiképpen összefügg az üdvösség közösségi történetével. Hiszen mindkét fajta fejlődés székhelye az ember, az ember pedig életegység. így minden társadalmi jelenség kettős keresztény tanulsággal szolgál. Egyfelől az emberi haladás minden társadalmi folyamata mintegy anyaga vagy működési tere a kegyelemnek; egyben lényegi előképe és előkészítése Isten Népe közösségének. Mindaz, ami közelebb hozza az embereket egymáshoz, akár tisztán gazdasági szempontból is (pl. a munka, a kereskedelem), minden társadalmi folyamat mélyebb közeledést jelezhet és szolgálhat, egyszerűen mert nagyobb szolidaritást hoz magával. Felszólítás, lehetőség, esély a továbbhaladásra. Általa kell megalkotnunk egy másik közösséget, amely ugyan minden bizonnyal nem ebből ered (hanem Istentől származik), de ebben gyökerezik. Tehát a társadalom adottsága, bármilyen is, ha hitelesen emberi (vagyis ha segíti egy igazságosabb és testvéribb világ kifejlődését), nem közömbös az üdvösség szempontjából. Másrészt minden emberi társadalmi folyamat ki van téve annak, hogy a bűn (igazságtalanságok, társadalmi elnyomás stb.) eltereli természetes céljától, tehát megváltásra van szüksége. Mert ha megtámadja az önzés és a bűn, ak14