Szolgálat 36. (1977)
Tanulmányok - Jean-Maria Aubert: A föld sója
De — minden más élőlénytől, még a magasabbrendű gerincesektől is eltérően — az emberi „hiány“ valami mást ébreszt föl, leleplezve az ember sajátos, a tisztán biológiaitól eltérő természetét: Minden szükségletének kielégítése, ahelyett, hogy lecsillapítaná, más dologra irányuló feszültséget teremt, elárulva egy alapvetőbb hiányt: a vágyat. A szükséglet kielégítése csak újabb vágyat hoz létre, a kívánságok látóhatára tágul; innét a csalódás és az új kielégülések eszeveszett kergetése. Pontosabban szólva: az ember látóhatára kapcsolatok tekintetében végtelenül nyitott. Ezért szomorú egy-egy szükségletének kielégítése után, ezért elégületlen, ezért keres mindig valami tökéletesebbet, teljesebbet. A szükségletek által az ember önmaga felé fordult marad; csak a vágy képes benne igazi „más felé fordulást“ ébreszteni, azt, hogy egy másik személyt önmagáért elismerjen és tiszteljen. így az ember tipikus, szellemi eredetű tulajdonsága, hogy képes a haladásra, tudományos, kulturális, erkölcsi stb. fejlődésre. Minthogy az ember szellemi jellegű (megtestesült szellem), valamiképpen befejezetlen; igazi mivolta állandóan mint megalkotandó mű lebeg előtte. (Szent Tamás azt mondotta, hogy az ember egy bizonyos értelemben mindenné válhat.) Megértjük hát, hogy az embert ezen a sajátos szerkezetén belül éri el Isten hívásának ereje. Az Isten képmására teremtett ember nem találhatja meg másképpen örömét, mint Istenben, őt megismerve, őt szeretve. Ha ezt teszi, megvalósítja azt, amire Isten alkotta, és csakis itt találhatja meg a teljességet és boldogságot. Szakszerűbben úgy mondhatnánk, hogy „ennek az emberi természetnek végső célja természetfölötti“. (H. de Lubac: Le mystére du surnaturel. Paris 1965, 180.) Az ember számára csak egy cél létezik, erre van teremtve: Jézus Krisztusban részesedni az isteni életben. De ez a cél, jóllehet betölti minden vágyát, saját erejéből elérhetetlen. Istennek ingyen ajándéka. Isten azonban távolról sem egy pusztán külső pont az embernek (akinek így csak indifferens képessége lenne feléje), hanem megfelel az ember természetes irányának, szellemi mivoltának. Végül pedig: minthogy az istengyermekségre való hivatottság a szeretettel valósul meg, kifejezője az az állandó vágy, hogy az ember Isten akaratát tegye a mindennapi élet minden cselekedetében; hiszen a kegyelem ezt az életet járja át teljesen. Más szóval: az erkölcstan a keresztény üzenet lényegéhez tartozik, hiszen nem más, mint az olyan emberi élet gyakorlata, amely megfelel rendeltetésének, vagyis Isten akaratának az emberre vonatkozólag. Hogy az ember elérje lényének teljes megvalósulását (ha sok viszontagságon át is), ahhoz Istennek reá vonatkozó akaratát kell teljesítenie. Akkor hasonlóbbá válik hozzá, és teljesebben megosztja Országának örömét. Most ezt az „emberi megvalósulást“ kell szemügyre vennünk. 10
