Szolgálat 35. (1977)
Könyvszemle - Teológiai évkönyv (Gianone E.)
ban' cím alatt rámutat arra, hogy egy túlzottan elvont, rendszerező, fogalmi teológiával szemben a konkrétabb, biblikus jellegű, üdvösségtörténetí irányú teológia, a .Mysterium salutis', tör az utóbbi évtizedek folyamán mindinkább előtérbe. A mai ember .gondolkodási modellje' szerint lenne kívánatos újrafogalmazni Jézus istensége és embersége egymáshoz való viszonyának kérdését, mutat rá Előd István piarista főiskolai tanár .Jézus Krisztus a ma dogmatikájában' c. eszmefuttatásában. Gál Ferenc hittud. akadémiai tanár .üdvtörténet és eszkatológia' c. tanulmányában felveti a kérdést: Tudjuk-e hitelre méltóan hirdetni az örök élet tételeit, mint az ember egyetlen igazi célját? Tomka Ferenc egri teol. tanár a szentségtan teológiai alapjairól és a szentségek kiszolgáltatásának lelkipásztori kérdéseiről ír. (Szentségszemléletünk a zsinat után.) Az Egyház az üdvösség egyetemes szentsége, amely nyilvánosságra hozza, s egyúttal meg is valósítja Isten emberszeretetének misztériumát (GS 45). Ez a témája Hosszú Lajos főiskolai tanár értekezésének. (A Krisztusban megszentelt közösség.) A következőkben főként a keresztény élet gyakorlati kérdései kerülnek sorra. ,Van-e normatív ereje a tényleges erkölcsnek?' — veti föl a kérdést Bolberitz Pál lelkész. Csak egy erkölcsi rend van, és ez a valóságra épül. Mégis vannak helyzetek, amikor úgy tűnik, hogy lehetetlen eleget tenni az egyház erkölcsi parancsainak. .Imádság és papi szolgálat' c. munkájában Dankó László budapesti lelkiigazgató sürgeti, hogy elavult formák és gyakorlatok helyett találjunk mai formákat, stílust a mai imádság számára, és a mai élet körülményeinek megfelelő gyakorlatokat. Csanád Béla hittud. akadémiai tanár a keresztény nevelésről, mint Isten egész népének feladatáról ír. Kiemeli, hogy a keresztény környezet kialakítása egyike a legfontosabb feladatoknak. ,A püspök és az egyházmegyei papság kapcsolatáról' értekezve Cserháti József püspök két kérdést vet fel: hogyan viszonylik egymáshoz a püspök és a pap az egyházi hivatal viselésében, és mi a püspöki tekintély igazi biztosítéka? Keszthelyi Ferenc plébános Bán Endre lelkésszel ,az élet határhelyzeteinek pasztorációs kérdéseit' fejtegeti. A keresztelés, a betegek kenete és a házasság szentsége körül csoportosítják meglátásaikat. A „szabadság" felelőssége a liturgiában' c. írásában Nagy Lajos plébános megállapítja, hogy a liturgia reformjának szellemében a papoknak a liturgia művészeivé kell válniok. Czakó István érseki irodaigazgató ,Az egyház és a jövő társadalom alakuló kapcsolatainak látható jeleiről' írt értekezésében rámutat, hogy az aggiornamento eleve elkésett, ha az a célja, hogy az Egyházat a jelenhez hozza közel. Az Egyház jövőjének építése nem más, mint az Egyház jelenlétének építése a jövőben. Arató Miklós plébános történelmi eszmefuttatás keretében mutatja be annak szükségét, hogy a II. Vatikáni zsinat nyomán bekövetkezett liturgikus változásokat a papság és a hívek a forrásokig visszanyúló s onnan átélt hit közösségi megnyilvánulásának fogadják el. (Templomaink liturgikus tere) Ahány szerző, annyi egyéniség, munkaterük, környezetük hátterével. Ahány tanulmány, annyi szín: mozaikkövek, amelyeket egységbe hoz a közös cél: a II. Vatikáni Zsinat gondolatait beleplántálni a magyar papságba, elmélyíteni a magyar lelkipásztorokban. Mindez természetesen nem nélkülözi a kockázatot. „De nem akkor kockáztatunk-e legtöbbet, ha kitérünk a kockázat elől?" (Nyíri, 37. o.) A tanulmányok kiinduló állása is sokféle: tudományos, lelkipásztori, — egyik a pedagógus szemével, másik a spirituálisével nézi a problémákat, vagy éppen az egyházkormányzat gondjai közül indul neki munkájának. A módszerek is eltérőek; de a tudományos apparátus, vagy egyszerűen a vonatkozó irodalom megjelölése, sőt elmellőzése mellett is megmarad a közös nevező: teológiai-lelkipásztori továbbképzés a II. Vatikáni zsinat szellemében. Mindent egybevetve örömmel köszöntjük a vállalkozást. Kívánjuk, hogy az első .évkönyv' -et mihamarabb továbbiak kövessék, hogy az aggiornamento folytonossá váljék, és így a jövőben is mind jobban elmélyüljön a második Vaticanum friss életet jelentő szelleme. Ör. Gianone Egon. 93