Szolgálat 35. (1977)
Eszmék és események - Levelesládánkból
állást és járkálást. Különös nehézség a nyelv. Minthogy többnyire kollégiumokban tanítottam, ahol a tanítás fő nyelve az angol, a nyelvtanulás bizony nem haladt eléggé. Vasárnap reggel 6-kor és este 5-kor az egyik előadóteremben van a szentmise. Csak azok a betegek tudnak részt venni rajta, akik tolószéket használnak, és ezek száma igen csekély. Hétköznap a betegtermekben vagy a folyosókon, minden este másutt. Hogy egy hét alatt mindenhová eljussak, néhányszor két esti misét kell mondanom, vasárnap hármat. Egyes betegek végigbotorkálnak vagy csúszkálnak a folyosón, mások csak a szobában tudják kifeszített kézzel-lábbal hallgatni és együtt imádkozni. Miseszövegnek az előző vasárnapét használjuk, mint minden plébánián, angolul vagy tagalog nyelven. Egy négyoldalas papírlapon rajta van az egész vasárnapi miseszöveg. Hiszen a nyomorékoknak akkor van vasárnap, amikor bemutatjuk a szentmisét. Hangszóró nincs, ezért a hangomat már alaposan megerőltettem. Remélhetőleg nem lesz rosszabb, míg valahonnan egy hangszóró jön. Befejezem. Kívánom, hogy mindannyian vidáman hordjátok a kereszteteket, mint itt a legtöbb beteg. Igazán jó példát vehetünk a betegektől. Szívből üdvözöl és áld mindnyájatokat Manila, 1976. dec. 14. P. Rácz János SVD (t 1977. febr. 5.) LEVELESLÁDÁNKBÓL — December 26-ára, Szentcsalád ünnepére meghívót küldtem a családoknak: „A 9 órai szentmisén a Gyermek Jézus áldásában részesítjük a kisgyermekeket. E szentmisére szeretettel meghívom a k. Szülőket és Keresztszülőket, elsősorban azokat, akiknek gyermekét 1976-ban kereszteltük meg, de a többi gyermekeket is, szüleikkel és keresztszüleikkei együtt, óvodás korig. Közösen akarjuk megköszönni a Jó Istennek a gyermekeket, akiket ránk bízott, és akiket a keresztség szentségében Ö is gyermekeinek fogadott. Az ő áldását kérjük a gyermekekre, hogy az kísérje őket a jövő évben. A csecsemők is legyenek a templomban a szentmise végére, amikor az összes jelenlevő gyermeket a Kis Jézus nevében egyenként is megáldom. Hogy valóban lelki ünnep lehessen a család számára e szép nap, a karácsonyi időben, helyes, sőt szükséges volna, hogy a szülők és keresztszülők is elvégezzék karácsonyi szentgyónásukat, és a szentmisén is szentáldozáshoz járuljanak. Akkor ünnepelünk csak igazán és teljesen, ha a közénk jött Isten-gyermeket magunkhoz is vesszük a fehér Kenyér színe alatt. Szentmise után szeretettel meghívom a megjelent k. Szülőket és Keresztszülőket egy feketekávéra a hittanterembe." A meghívó megérte a fáradságot. Ennyi „apróságot" még sohasem hoztak a szülők a templomba! — Az ünnepkör alatt többször csináltunk „valamit". Pl. újév napján hódolat a jászolnál feszülettel, csillaggal, koronával, fenyőgallyakkal. Háromkirályok napján a diákmisén — ez itt a körülmények miatt hétköznapi ünnepeken este 6-kor van — tömjénáldozatot mutattak be a gyerekek a jászolnál. — Ahogy az ünnepek elmúltak, újra megcsappant a vasárnapi misére jövők száma. Mondták is, hogy „kár a benzinért", mert ünnepek után minden marad a régiben. Részemről pedig éppen ez az, amiben nem vagyok olyan biztos. Mert hátha csírázni kezd, majd növekedésnek indul bennük — még azokban is, akik csak nagy ünnepekre jönnek — az, amit hallottak, láttak. A növekedést már Más adja meg, fontos, hogy a jó mag el van hintve. — Tegnap végeztük a hagyományos nagy bűnbánati ájtatosságot. Nem vonz nagy tömegeket, és nem nevezhető „modern"-nek sem korát, sem felépítését tekintve, de roppant gazdagság és erő van benne. Elgondolkoztam rajta, hogy az emberhez való alkalmazkodás jelszava nem feledteti-e velünk az ember alkalmazkodásának feladatát. Azt hiszem, ez nagyon alapvető probléma. 87
