Szolgálat 35. (1977)
Eszmék és események - Levél a mindennapokból (Mózes Piroska)
ben berozsdásodott csontjainkat akarjuk megmozgatni: úszunk, teniszezünk, hegyre mászunk — vagy legalább is „mini-golfozunk“; kilométer számra fényképezünk, filmezünk, hogy legyen mit mutogatnunk télen a barátainknak, akik szintén mutogatják nekünk az ő képeiket: süttetjük magunkat óraszám a nappal és leégve, fáradtan zuhanunk ágyunkba, mert dicsekedni akarunk majd pompás barna színünkkel . . . De: láttunk-e egész szabadságunk alatt egy szép napfelkeltét? Oltünk-e hegyi rét legelőjén, hosszan elmerülve a kilátásban? Sétáltunk-e fenyőerdőben, nagyokat lélegezve, hallgatva a csendet? Néztünk-e alkonyatban hegyi réten legelő őzeket? Elbeszélgettünk-e falusi emberekkel vasárnap délután egy pohár bor mellett, hallgatva problémáikat, örülve örömeiknek? Kergettünk-e lepkét lányunkkal, halásztunk-e fiunkkal, ültünk-e párunk kezét tartva egy erdöszéli pádon? Vitorláztunk-e családunkkal, megnéztünk-e együtt egy régi várromot, kutattuk-e együtt történetét, legendáit? Elmerültünk-e falusi templomok vasárnapi miséjének áhítatában, tudtuk-e élvezni egy szombati litánia ma már oly ritka hangulatát? Elolvastuk-e azt a könyvet, amire soha nem volt időnk év közben? Vagy meghallgattuk-e azt a hanglemezt, amit már régen meg akartunk hallgatni nyugodtan, elmélyedve? Megcsináltuk-e azt a kézimunkát, megfestettük-e azt a képet, megépítettük-e azt a szekrényt, aminek elkészítését mindig megakadályozta az időhiány? Adtunk-e időt Istenünknek? Éltük-e, élveztük-e az életet, tudtunk-e megállni, megpihenni, nagyra nyitott szemmel csodálkozni? Pihentünk-e, gazdagodtunk-e, megnyugodtunk-e, erőt gyűjtöttünk-e? Egész életünk arra irányul, hogy minél többet birtokoljunk — ahelyett, hogy arra törekednénk: miinél többek legyünk. De többek nem akkor leszünk, ha mindig, megállás, reflektálás nélkül dolgozunk. Persze, akkor sem, ha életünket a szent semmittevés szolgálatába állítjuk. Talán közhelynek hangzik, de én a helyes arányt a Teremtő Isten képében találom meg: Dolgozott, megalkotta a világot, szépséget teremtett, gazdagította az embereket — és a hetedik napon megpihent. Igen. Tenni, alkotni, embertársaink javára, az Élet szépítésére, gazdagítására — és megpihenni, hogy mi magunk gazdagodjunk, növekedjünk — a magunk és az Isten javára . . . Nem szép feladat, nem szép élet ez? Nagybetűs Élet. Ujváry Julianna LEVÉL A MINDENNAPOKBÓL Ha teljesítményben könyvelik el az értéket, én a jószándéknál alig jutok többre. Az újabb jófeltételek is csak arra valók, hogy számon tarthassam, mit mulasztok el. Két zsandárrai üldöztetem magam, hogy a legszükségesebb követelményeknek megfelel83
