Szolgálat 35. (1977)
Az egyház szava - Egyházatyák a munkáról (Miskolczy Kálmán)
igaznak, hogy „azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. De ebben a végső korszakban a Fián keresztül beszélt hozzánk“ (Zsid 1,1-2). Az Egyház vezetése ennek a kinyilatkoztatásnak a része. (A körlevél befejező részét következő számunkban közöljük) EGYHÁZATYÁK A MUNKÁRÓL Az egyházatyák, Krisztus és az apostolok tanítása nyomán, erősen hangsúlyozzák az emberi munka méltóságát. A munka nem a bűn büntetése, hiszen az embernek dolgoznia kellett a Paradicsomban is, még a bűnbeesés eiőtt: „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze" (Tér 2,15). A munkának tehát megvan a maga Istentől rendelt célja és méltósága, és képes az embert lelkileg is gazdagítani, mert fegyelemhez szoktat, és erőfeszítésre sarkall. Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János írásaiban lelhetők fel a keresztény „munkateológia“ alapvonásai, s Hitvalló Maximosznál már megvan a munka jelentőségének értékelése, mint „az ember dinamikus, tehát fizikai tevékenységben megnyilvánuló kapcsolata az őt körülvevő természettel". A monasztikus szerzetesek életében a munka a lelkiélet szerves alkotórésze, az önfegyelem — sőt amennyiben fárasztó, a vezeklés és bűnbánat eszköze; csökkenti a testi vágyak erejét, megóv sok kísértéstől, elősegíti az alázat erényét és a testvéri egyenlőség szellemét. Nagy Szent Vazul (329?—379) „Lelki tökéletesség“ c. művéből Ha rajtad a sor, hogy szolgálatot tégy, kísérje munkád néhány kedves szó vagy biztatás, amelyet a szeretet sugall, azok felé, akiknek dolgozol. Ne engedd, hogy más végezze el helyetted, ami a te munkád, nehogy az Istentől érte járó jutalom másnak jusson, és más gazdagodjék abból, ami egyébként a te részed lenne. Úgy végezd munkád, mintha magának Krisztus Urunknak szolgálnál; tudva, hogy „átok alatt van, aki hanyagul végzi munkáját, amellyel az Úrnak tartozik.“ Úgy dolgozz, mintha mindig magadon éreznéd az Úr tekintetét. Még ha alantas munkát kellene is végezned, küzdj a benned feltámadó ellenszenv, unalom vagy undor ellen, mert minden munka, amellyel mások javát szolgáljuk, magasztos, és közelebb segít az éghez. A „Hosszabb regulák“ *ból: a 37. kérdés válaszából Nyilvánvaló, hogy szorgalmasan kell dolgoznunk, és még gondolnunk sem szabad arra, hogy jámborsági gyakorlatok vagy magánimádság ürügyén kivonjuk magunkat a munka alól, vagy tétlenkedjünk ... Az Apostol kereken kimondja: „Aki nem dolgozik, ne is egyék“ (2Tessz 3,10). Amint a napi táplálék szükséges mindenkinek, éppoly lényeges, hogy erejéhez képest mindenki mindennap dolgozzék. Az Úr egybekapcsolja a restséget a gonoszsággal: „Te gonosz és rest szolga“ — kiált fel a talentumokról szóló példabeszédében (Mt 25,26). Bölcs Salamon, midőn megdicséri a «szorgalmas munkást, 71
