Szolgálat 35. (1977)

Az egyház szava - A kanadai püspöki kar körlevele a lelkiismeretről

és állhatatos lélekkel igyekszik felfedni a természet rejtélyeit, tudtán kívül is szinte Isten keze vezeti. Azé az Istené, aki a mindenséget létben tartva mindennek megszabja a mivoltát. Ezért csak sajnálkozhatunk, hogy éppen a keresztények között is lábra kapott néha egy bizonyos lelkűiét, amely nem látva eléggé a természettudományok jogos önállóságát, civódásokat és összeütközéseket keltett, és sokakkal elhitette, hogy a hit és a tudomány szemben áll egymással.

Ámde ha „az evilági dolgok függetlensége“ kifejezésen azt értik, hogy a teremtett valóság nem függ Istentől, és hogy az ember úgy rendelkezhetik vele, hogy közben nincs tekintettel a Teremtőre, akkor megérti mindenki, aki csak elismeri Istent, mennyire hamis ez a nézet. A teremtmény ugyanis semmibe vész a Teremtő nélkül. Egyébként bármely vallás hívei mindig meghallották Isten szavát és megnyilatkozását a teremtmények nyelvén. Mi több, Istent feledve maga a teremtett világ borul homályba.

A KANADAI PÜSPÖKI KAR KÖRLEVELE A LELKI ISMERETRŐL, 1974 Előszó

1. Az egész teremtésben Isten a látható világból egyedül az embert hívta arra, hogy felelősséget vállaljon cselekedeteiért. Isten azonban nem hagyta őt sorsára ebben a titokzatos világban, ahol minden olyan bonyolult, s jó és rossz gyakran keveredik egymással. Mi keresztények hisszük, hogy Isten „szívünkbe véste“ vezetését (vö. Róm 2,15), megmutatva lényünk legmélyén azt, ami javunkra van. De még többet is hiszünk: azt, hogy belépett történelmünkbe, hogy kinyilvánítsa önmagát Fiában, a mi Urunk Jézusban. Ettől fogva Jézus és a Lélek — akit ő elküldött az Atyától — életünk és cselekvésünk gyújtópontja. „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam“ (Jn 14,6).

2. Az ember tehát birtokában van Isten világos tanításának, hogy az vezesse. Ez a tanítás a Szentírásban és a hagyományban található meg, és a tanító Egyház védi és hitelesíti. Isten azonban konkrét helyzeteken át is szól hozzánk, abban a gondviselésszerű szövevényben, amelyet egész létünk, korunk, viszontagságaink, az események, történések és körülmények alkotnak. „Isten népe hiszi, hogy az Úrnak a földkerekséget betöltő Lelke vezérli“ (Gaudium et spes 11).

3. Mindenekfölött hisszük, hogy ma Krisztus teljességének idejében, a szeretet törvényének idejében élünk. A keresztény felelőssége nemcsak abban áll, hogy küzdjön bűnös természete ellen, amiben a jogos törvények iránti engedelmesség is segíti. Felelnie kell Isten megtérésre szólító hívására is, azzal, hogy Krisztus és az ő Lelke felé tart. Ez a megvalósulása annak, hogy mit jelent kereszténynek, Isten fiának lenni. „Ismerd meg, keresz64