Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - Sántha Máté: Marcel Callo

ni, csipkelődni testvéreivel. Egy alkalommal megjárja, mert miközben az asztalnál Madeleine húgával élcelődik, az hidegvérrel eleszi előle a levesét. Szüleit mérhetetlenül szereti. Amikor már munkába jár, menet és jövet siet őket megcsókolni. (Meleg kedélyére jellemző, hogy lefekvéskor az ágya fölött függő Jézus Szíve-képnek is csókot ad.) Igyekszik segíteni, amiben csak tud. Szabadnapjain valóságos kis mindenesként dolgozik nagy fekete kötényében a házban és a ház körül, gondozza kistestvéreit, kerékpárra pattan és bevásárol. Csak azt sajnálja, hogy édesanyja nem tanította meg vasalni és foltozni is. Amikor anyja beteg, gyöngéd szeretettel ápolja. A boldog anya később ezt a gyönyörű bizonyítványt állította ki róla: „Csak szere- tetet kaptam tőle. Egyedül a halálhírével okozott szenvedést.“

Élénk részt vesz az iskolai cserkészcsapatban (itt éri egy lourdes-i zarándoklat nagy élménye), de önmagát és életcélját mindenestül a JOC, a katolikus munkásifjúság mozgalmában találja meg. Iskolái végeztével, 14 éves korában siet kenyérkereső munkát vállalni, hogy szüleinek segítségére legyen. Nyomdászinas lesz. Szabadon és szívesen választja ezt a hivatást. Eszébe sem jut otthagyni, még akkor sem, amikor sokat kell szenvednie egy ólommérgezés miatt. Legföljebb munkahelyet cserélne, hogy jobban keressen és többet tanulhasson, mert nyomdájuk tőkéje kevés, fölszerelése ócska. Igaz, édesanyja, aki látja vallásosságát, hősies lélekkel felajánlja: ha követni akarja bátyja példáját, őt is szívesen elengedik papnövendéknek; értük ne aggódjék, a jó Isten majd gondoskodik. Marcel válasza világos és határozott: „Köszönöm, édesanyám, de nem érzek papi hivatást. Úgy gondolom, a világban több jót tehetek.“

Munkahelyén a fiatal fiú először kerül szembe erkölcsileg bomlasztó beszédekkel, magatartással. Undor és nyugtalanság tölti el érzékeny lelkét. Először még otthon sem mer szólni. Végre édesanyjának elsírja bánatát. A jó anya megnyugtatja, és a másik, még hatalmasabb Anyához utalja. Marcel ezután naponta bensőségesen imádkozza: „Ó asszonyom, ó Anyám, emlékezzél meg, hogy a tied vagyok; óvj meg, védelmezz meg, mint tulajdonodat és birtokodat.“ Lassan megtanulja, hogyan juttassa kifejezésre nemtetszését. Sőt mikor egyszer egy társa, már családapa, erkölcstelenségre tanítja az egyik tanoncot, Marcel odaugnik és felcsattan: „Nem szégyellj magát? Mit szólna, ha én ezeket a piszkos dolgokat a maga gyerekeinek beszélném?“ Az ember soha többet nem mert jelenlétében így beszélni.

Társai kicsit gúnyosan „Jézus Krisztusinak nevezik el. „Ez a csúfnév igazán megtisztel — mondja —, igyekezni fogok, hogy kiérdemeljem, és méltó legyek hozzá.“ Megtartotta, amit ígért. Derűs, szolgálatkész magatartásával, ügyességével lassan valamennyiük tiszteletét kivívja. Közben buzgón jár a JOC összejöveteleire, és ott hamarosan vezető szerephez jut. Az összhang kialakítása nem könnyű, sem nem egyszerű, mert nem mindnyájan jöttek hasonló családi légkörből, nem mind tették magukévá az ő megalkuvás nélküli eszményeit. Marcel viszont nem bírja a középszerűséget,

52