Szolgálat 35. (1977)

„Én is munkálkodom“ Jn 5,17

Csizmazia Pliacid dallasi cisztercita prior bevezető cikke sokoldalú szempontjaival mintegy megveti egész elmélkedésünk alapját. ,JJem könnyű a munkáról írni — munka közben“ — jegyezte meg levelében a szerző. Az utána következő „triász“: M-D. Chenu, Alszeghy Zsolt és Le- lóczky Gyula tanulmánya, a munka szentháromsági vonatkozását vizsgálja: az Atya teremtő tevékenységének folytatása, a Fiú megváltó működésének továbbvitele, a Szentlélek sugallatára és belső éltető erejében. A nagy francia domonkosban egyébként a munka teológiájának atyját tisztelhetjük (vö. könyvismertetésünket). Chilla Raymond montreali plébános elmélkedése a kétkezi munka isteni dimenzióiba világít be. Mihályi Gilbert, aki jelenleg az egyik legnagyobb magyar plébánia élén áll Chicagóban, a lelkipásztori munka teológiáját körvonalazza. Morei Gyula innsbrucki professzor szociológiai-filozófiai oldalról közelíti meg témánkat. Végül Marcel Callo személyében — életét Sántha Máté ismerteti — korunk öntudatos munkásfiatalja áll előttünk. A szám további részében még sok gazdag vonatkozást találhatnak témánkhoz, a Szentatya és a zsinat megnyilatkozásaitól a „kisember“ vallomásáig.

>yAz ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: használjátok fel az Isten kegyelmét . . . Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja. Senkinek se okozzunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedjünk, mint Isten szolgája . . . tisztességesen, megértőn, béketűrőn és jóságosán, a Szentlélek- ben és az őszinte szeretetben megmaradva“ (2Kor 6,1-6).

4