Szolgálat 35. (1977)
Tanulmányok - Morel Gyula: A munka szociológiája
feznek a személyek közti kapcsolatokból keletkezett és kollektív döntések vagy kollektív fejlemények által bármikor megváltoztatható normák, szabályozások és értelmezések mellett dogmatikusan meghatározható, általános és végérvényes normák. Ezek felismerhetők a hitben vagy valamilyen bölcseleti illetve ideológiai meggyőződésben, gyakran a hagyomány közvetítésével, ha ugyanakkor megértésük és magyarázatuk kultúrtörténeti változásoknak van is alávetve. Az ilyen típusú felfogás az egyén számára, aki ennek a hitnek vagy meggyőződésnek a birtokában van, kétségtelenül felmérhetetlen személyes jelentőségű, a szociológus számára pedig mint bizonyos kultúrákra jellemző jelenség a vallásszociológia és az ideológiakutatás keretében elsőrangú fontosságú kutatási tárgyat jelent. A társadalmi normákon túlmutató, transzcendens normák keresésében azonban a szociológia nem jut messzire. — Elsősorban meg kell állapítani, hogy azoknak az értékek végső értékelése, amelyekre a normák mint jogossági alapjukra támaszkodnak, a tapasztalati tudományok módszereivel nem lehetséges. Ez mind pozitív, mind negatív értelemben érvényes. Transzcendens kijelentések igazságának pozitív bizonyítása empirikus indukció segítségével a végső értékekre és a feltétlenül kötelező normákra nézve nyilvánvaló ellentmondás. Ugyanez áll természetesen negatív értelemben is: szociológiai (lélektani vagy más, a tapasztalati tudományok körébe tartozó) magyarázatok felfedezése semmiképpen sem zárja ki transzcendens magyarázatok lehetőségét. (Vallási szövegösszefüggésben példaként fogalmazva: ha bizonyos magatartási normákról, amelyek Izrael népe számára érvényben voltak, ki is derül, hogy éghajlati, lélektani és szociális okokkal magyarázhatók, ezzel semmiképpen sincs kizárva, hogy ezek a természetes igényeknek megfelelő normák a kinyilatkoztatásból erednek.) — Másodsorban az empirikus társadalomkutatás eszközei ezen a téren lényegében alkalmatlannak mutatkoznak, noha adott esetben hasznos szolgálatot tehetnek. Alapjában véve ugyanis a hit és az ideológiai meggyőződés természetéhez tartozik, hogy amennyiben jelen van, nem szorul tapasztalati tudományos bizonyítékokra, amennyiben pedig nincs jelen, empirikus bizonyítékokkal nem helyettesíthető. A meggyőződések központi tartalma mindig a tapasztalaton felüli jegyét viseli, következésképpen a tapasztalati elemzés tartalmától minőségileg különböző dimenzióhoz tartozik. A feltett kérdés a transzcendens értelmezésekre és normákra vonatkozott. A válaszlehetőségek második típusát „empirikus idealizmussal“ lehetne jelölni. Az az intellektualista felfogás tartozik ide, amelyet M. Weber egyik előadásában a következőképpen rajzolt meg: Amikor villamoson utazunk, és ha nem vagyunk éppen szakmérnökök, fogalmunk sincs róla, mitől és hogyan mozog alattunk a jármű. Nem is kell, hogy tudjuk. Elég, hogy számíthatunk rá. Ebből a szempontból tulajdonképpen hevesebbet tudunk, mint a régi primitív társadalmak tagjai, akik elég pontosan ismerték szer48
