Szolgálat 35. (1977)

Tanulmányok - M.-D. Chenu: A Teremtő munkatársai

Isten üdvösségrendjének nagy kilátásaiból, amint az a természetben és a világ- történelemben megvalósul. Itt megmutatkozik a pogány kozmogóniákkal való teljes ellentét is. Isten maga „dolgozik“, hogy megvalósítsa művét: A Genezis első fejezete, amely olyanforma, mint egy jelképes eposz, minden időkre minden munkateológia mitikus táptalaja marad. A teremtésnek ebből a tettéből hatol bele isten föltétien és szabad hatalma az emberek és népek tevékenységébe. Az antropomorfizmusok a bibliában világossá teszik, hogyan fér össze ez a mindenhatóság az emberi teremtmény szabadságával, amit a Teremtő belevesz művébe a látható világ középpontjában. A szőlőt ültető és gyümölcsét leszüretelő Isten erőteljes munkáshoz hasonlít, aki ismeri a fáradtságot és sikertelenséget: asszonyhoz, aki kínok között néz órája elé. Munkájának befejezése után megpihen, mert a pihenés a belső megelégedettség állapota, minden tevékenység koronája. Az emberben azonban nem valósul meg teljesen ez az eszmény. A munka, amelynek önkéntes, örvendező tevékenységnek kellene lennie, a valóságban nehézségekkel, önlegyőzéssel kapcsolatos, és a büntetés jellegét hordja. A természet nem engedelmeskedik az embernek; az eredeti kapcsolatok megszakadtak. A föld immár nem az a csodálatos kert, amelynek művelése boldogságot ad. Az eredeti bűn későbbi teológiája ezekre a tapasztalatokra nyúl vissza.

2. A munka teológiájának ószövetségi elemei tovább élnek az újszövetségben. De a megtestesülés eseménye átalakítja az embernek a természethez és a történelemhez való viszonyát. Minden emberi tevékenység értéke egyszerre növekszik és csökken vele. Növekszik, amennyiben Krisztus mint a teremtés Feje átfogja az egész emberi valóságot, tehát a világhoz való viszonyát is, és így a teljes teremtést magával vonja az üdvösség rendjébe, Isten gyermekeinek megdicsőülése által. Csökken azzal a ténnyel, hogy a végső üdvösség a történelmen túl valósul meg, és Isten Országa más rendbe tartozik, mint a földi valóság teremtő kifejlesztése. Mégis Róm 8,18-22 kozmikus keretbe állítja az evangéliumok mondanivalóját: lemondás, szenvedés, szegénység mint a megváltás útja és az igazi testvéri szeretet előfeltétele abban az időben, amikor Krisztus második eljövetelére várakozunk. 2Pét 3,13 szerint új eget és új földet várunk. A titokzatos alakító munkának a test föltámadása adja meg teljes jelentőségét.

A keresztény e titok belső kettősségének kellős közepén áll. A parúziát várva a tesszalonikiek egészen a tétlenségig megvetették a földi feladatokat. Ezt a végletet a szentírásmagyarázat és a lelkipásztori igehirdetés sosem hagyta jóvá. Mégis gyakran fejlesztettek ki olyan spiritualisztikus tanítást, amely szerint hazánk az ég, a föld a számkivetés helye.

III. Történelmi fejlődés

1. A keresztény ókor idején nem alakult ki olyan szerves tanítás, amely a Szentírásban szétszórt egyes kijelentéseket a munka teológiájává kapcsolta

15