Szolgálat 34. (1977)
Halottaink - Hajdú Pál Antal OFM (Confrater) - Dr. Telegdy László Béla (Szalontai Károly)
Somborban halt meg szélütés következtében szept. 10-én. A szentségeket még öntudatosan fel tudta venni. Markó Antal György testvér (1914 — 1976). Mint 19 éves cipészsegéd lépett be a kármelita rendbe. Alig tette le fogadalmait, elöljárója óhajára a misszióba ment. A hasznavehetö segítőtestvért azonban elöljárói Rómában fogták. A rend missziós kollégiumában teljesített szolgálatot egészen haláláig. Minden munkát jól végzett el. Emellett barátságos, szeretetteljes volt mindenkihez, és így közkedveltségnek örvendett. Különösen a vendégekkel bánt igen nagy szeretettel, (gy ő is jó nevet szerzett a magyarságnak a kereszténység központjában. A buzgó imádság adott neki mindehhez erőt és kitartást. Szívelégtelenségben halt meg, a szentségek öntudatos felvétele után, okt. 29-én. Confrater HAJDÚ PÁL ANTAL OFM (1921 — 1976) A Zala megyei Pókaszepetken született 1921. jan. 12-én. Innen, a zalai tájakról hozta magával zamatos dialektusát, amelyet haláláig megőrzött. Középiskoláit abban az esztergomi ferences gimnáziumban kezdte, amelynek később 13 éven keresztül igazgatója volt. Rendkívüli képességeit ezért az intézetért áldozta fel. Egyik beosztottja és munkatársa állapította meg róla, hogy Antal atyában az utóbbi fél évszázad legjelesebb ferences pedagógusát veszítettük el. Átélt keresztény hit és izzó hazaszeretet ötvöződött lelkében és csendült ki minden megnyilatkozásából. A szentferenci optimizmus, a szerénység, igénytelen egyszerűség és közvetlen szolgálatkészség a jó pedagógus következetességével és az Indulatokat megfékező szigorral kapcsolódott jellemében. Nem akart többet mutatni, mint ami volt, és nevelői mércéül nem a maga átlagon felüli képességeit állította diákjai elé. Mindig kis lépésekben akart előre haladni képességeik kimunkálásában. Tanári tevékenysége mellett nem akadt olyan tennivaló a kollégiumban, amelybe ne teljes önmagát adta volna. Év közben vállalta a nagy óraszámban való tanítást, a reménytelenül bukdácsoló tanulók korrepetálását. Szívesen dolgozott a kertben, vezette az autót, irányította az építkezést. Nem csoda, ha ez a tevékeny lobogás korai elégéshez vezetett. Mi nevelők is sokat tanulhatunk tőle: szeretettel áthatott hitet, áldozatos nemzeti érzést, időszerű ferences életideált, hatékony krisztusi pedagógiát. Nem felejthetjük baráti jóságát, fáradhatatlan munkaszeretetét, szakmai felkészültségét. A matematika tanáraként nemcsak a pontosság, de az elvont kérdések szemléltetése is nagy ereje volt. Egyéniségének varázsa alól nem vonhattuk ki magunkat, de fölényt senkivel sem éreztetett. Beszédeiben is megragadóan hirdette a keresztény tanítást. 1976. júl. 18-án, vasárnap, szentmiséjének elvégzése után nem sokkal hallotta az Úr hívó szavát. Felvette a betegek szentségét, és rendtársainak imájától kísérve hunyt el. Testét a boldog feltámadás reményében az esztergomi ferences templom kriptájába helyeztük. Confrater Dr. TELEGDY LÁSZLÓ BÉLA (1927—1976) Mint diáksapkás, vékony termetű, szőke cisztercita kisdiák áll előttem, akit akaratlanul nyugatra sodor a világháború utolsó hónapjainak szele. Amikor visszatér, kiéhezetten és megszenvedve, befejezi gimnáziumi tanulmányait, de egyben kibontakozik papi hivatása. Édesapját mint két éves gyermek veszíti el, édesanyja egyedül neveli. Neki is búcsút mond egy időre, amikor felveszik a fehérvári egyházmegye növendékei közé. 101
