Szolgálat 34. (1977)

Eszmék és események - Három rövid szentírási elmélkedés (Johann Weber)

vályogházba. Gondolkodás nélkül vette a kabátját, otthagyta vendégeit, és ment a beteghez.

Máskor Pestre hívták orvosi értekezletre. Előtte operált egy beteget. Este még rábízta orvostársára és a nővérekre. De a reggeli 4 órás vonatindulás előtt hajnali fél 3 körül még beszaladt a kórházba az operált beteget megnézni. Valaki megkérdezte: „Miért erőlteted ennyire magadat?“ Ezt felelte: „A beteg Krisztusban testvérem.“

Aki egyszer találkozott vele, nem feledhette szerénységét, lekötelező kedvességét és mindenkit felülmúló udvariasságát. Csodálatosan összeforrott egyéniségében a kettős orvoslás hivatása: testet és lelket gyógyított egyszerre. Megérezte, hogy az embereknek elsősorban szeretetre van szükségük. Világnézeti határt nem ismert. Éppen így hatott legvonzóbban a más világnézetű emberekre is. Jézus tanácsából tanult: „Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát kicsinnyé lesz, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában“ (Mt 18,4-5). Aladár bácsi nagyon kicsiny tudott lenni. Ezért becsülték olyan nagyra.

Kollégái az országos hírű kiváló szakembert tisztelték benne. Állandóan fejlesztette tudását, orvostársai kétséges ügyben hozzá mentek tanácsért.

Nagy tisztelője és ismerője volt Teilhard de Chardinnak. Sokszor idézte a „Mise a világ felett“ c. írását és hangoztatta, hogy a világ és főleg az emberek engesztelő átváltoztatásához nekünk is hozzá kell járulnunk munkánkkal.

Egyszerűen és természetesen élte hitvalló keresztény életét. Mikor a temető kápolnáját újították, és nem lehetett a nagy dologidőben munkást kapni, szerzett egy kőművest, és maga hordta föl neki vödörben a maltert a kápolna tetejére. A temetőkápolna és a Kálvária kápolna újjáépítésére majd százezer forintot fordított saját pénzéből.

Amikor agyvérzés érte, ezt még maga megállapította, és utána csak ennyit mondott: „Ezután már jobb lesz.“

HÁROM RÖVID SZENTÍRÁSI ELMÉLKEDÉS

Isten nem számol — Isten ajándékoz (Mt 20,1-16)

Soha nem fogunk tudni kielégítően válaszolni arra a kérdésre: milyen is valójában Isten. Hozzáférhetetlen fényességben lakik. De Jézus példabeszédei mindig mozaikszerűen bemutatják és megvilágítják emberi felfogóképességünknek, milyen az Isten. így a szőlősgazdáról szóló példabeszédben is megismerjük Istennek egy „oldalát". Elképesztő oldalát. Mint ahogy benne minden elképeszt, tanácstalanná tesz, és emberi gondolkodásunkat „ad absurdum“ viszi. ,

Milyen szívesen kapaszkodunk abba az elgondolásba, hogy Isten igazságos! És ezen a mi igazságosság-elképzelésünket értjük. Valahogy úgy,

76