Szolgálat 34. (1977)

Az egyház szava - Az apostoli hagyomány folytonossága az Egyházban az egyházatyák tanúsága szerint (Balás Dávid)

igazi keresztény tanítást. A harmadik könyv elején leírja, hogy a gnosztikusok sem a szentírást nem fogadják el a maga egészében (általában elvetették az ószövetséget és részben az újat is), sem pedig a hagyományt, hanem az apostolok titkos tanítására hivatkoznak. Ezzel szemben megvédi az apostoli hagyomány értékét, és egyben tanúságot tesz a római egyház egyedülálló fontosságáról.

így tehát az apostolok hagyományát, amely az egész világ számára megnyilvánult, minden egyházban megtalálhatnák azok, akik meg akarják látni az igazságot. Fel tudnánk sorolni azokat, akiket az apostolok tettek meg püspököknek az egyházakban, és utódaikat egészen mostanig: se nem tanítottak, se nem ismertek semmi olyat, mint amiről ezek (a gnosztikusok) képzelődnek. Mert ha az apostolok ismertek volna olyan elrejtett hittitkokat (misztériumokat), amelyeket a többiektől külön és titokban csak a tökéleteseknek tanítottak, elsősorban azoknak adták volna át őket, akikre magukat az egyházakat is rábízták . . .

De mivel túl hosszú lenne egy ilyen műben az összes egyházak utódlását (successiones) felsorolni, csak az igen nagy és régi (szószerint: legnagyobb és legrégibb) és mindenki által ismert, a két apostol, Péter és Pál által Rómában alapított egyház apostoli hagyományára és az embereknek hirdetett hitére utalunk, amely az egymást követő püspökök (per successiones episco- porum) által egészen hozzánk eljutott. Ezzel megcáfoljuk mindazokat, akik bármi módon, öntetszeigésből, hamis dicsőségvágyból vagy vakságból és tévedésből szakadár közösségeket gyűjtenek maguk köré. Mert kiváló eredete miatt ezzel az egyházzal kell egyetértenie minden egyháznak, vagyis a hívőknek mindenünnen, — ezzel, amely mindig megőrizte az apostolok hagyományát az összes hivők számára. (Adv. haer. Ili, 3,1-2. Fordításunk a „Sources Chrétiennes“ 211. kötetében található kritikai kiadást követi; Paris 1974. A következő bekezdésben Iréneusz felsorolja Róma tizenkét püspökének nevét az apostoloktól egészen az egykorú Eleutherusig.)

Origenész (kb. 185 — 253) a korakereszténység legnagyobb spekulatív teológusa. Bár merész gondolatai közül az Egyház később többet helyesbített, hithű beállítottságához nem férhet kétség. Bizonyítja ezt a következő (spekulatív főművéből vett) szemelvény is:

Sokan azok közül, akik azt vallják, hogy hisznek Krisztusban, különböző véleményen vannak nemcsak apró és mellékes, hanem komoly és fontos kérdésekben is. Például az Istent, az Úr Jézus Krisztust és a Szentleiket illetően, de más teremtményekre, mint pl. az uralmakra és hatalmasságokra (ti. az angyalokra) vonatkozólag is. Ezért szükséges először ezekről a kérdésekről határozott irányvonalat és világos szabályt lefektetni, és csak ezután kell megvizsgálni a többi kérdést. Mert a görögök és barbárok közül sokan ígérgetik az igazságot, mi azonban nem keressük többé senki olyannál, akik tévedésekben vélték megtalálni. Mi ugyanis hisszük, hogy .Krisztus az Isten fia, és csak ő tudja (az igazságot) nekünk tanítani. Csakhogy sokan vannak, akik úgy vélik, hogy Krisztus tanítását tartják, de közülük többen elődeiktől

64