Szolgálat 33. (1977)
Könyvszemle - Maklári Lajos: Daloljunk az Úrnak! (Puskely Mária)
latokban való tudós jártasság s a gondolatok fegyelmezettsége az imponáló, a másik két könyv elsősorban a lelki embert és lelkiatyát mutatja be. Az „Istentől Istenihez“ c. kötet a Szolgálatban és másutt megjelent cikkeiből ad válogatást. Ha a cikkek tárgykörének megfelelően más és más is a hang- szerelés, az alapmondanivaló mindig ugyanaz: hogy mennyire szeret bennünket az Isten. Nagy igazságokat szép egyszerűségben elmondó írások, megnyugtatóak, mint egy bölcs jóbarát meleg szavai. A magyar költők szeretete és gyakori idézése saját gondolatai költőiségével párosul. A „Mi a kereszténység?" személyes vallomás, tanúságtétel, s ez ad szavainak sajátos meggyőző erőt. Ismét a tömörség és egyszerűség fegyverezi le az olvasót. 68 kis oldalon valamennyi „traktátust" szép egységbe foglalva kapjuk kézhez. Nevezhetnénk a könyvecskét magyar katekizmusnak? Úgy érezzük, ami után vágyott, megvalósította. Mert maga írta valahol: „Minek annyit okoskodni, amikor az igazság olyan egyszerű. János pápa mondta, ugye, hogy vannak emberek, kiknek az a tehetségük, hogy egyszerű dolgokat komplikálttá tegyenek; neki magának pedig, ha van tehetsége, az az, hogy a komplikált dolgot egyszerűvé varázsolja. Hát ilyen .tehetségre' vágyakozom ón is." Lelóczky Gyula Dr. Makiári Lajos: Daloljunk az Úrnak! Vallásos tárgyú dalok gyűjteménye. Opus Mystici Corporis Bécs, 1976, 192 o. Régen dédelgetett tervét valósította meg a kiadó: daloskönyvet ad azoknak a kar- vezetőknek, kántoroknak, családoknak és énekeseknek kezébe, akik meg szeretnének ismerkedni a külföldön énekelt újszerű vallásos dalokkal. Elöljáró szavaiban a kiadó hangsúlyozza: ez az összeállítás „nem vetélytársa, hanem inkább kiegészítője a hazai, főleg magyar szerzők írta vallásos irodalomnak." Kiegészítő jellegével elsősorban az egyetemességet kívánja szolgálni. Közismert tény, hogy a világ felé nyitott, a világegyház örömeit és gondjait a maga szívében átélő keresztény — és ezeknek a keresztényeknek bármifajta közössége — szívesen fejezi ki imában, énekben is ezt az egyetemes összetartozást. És miközben felfedezi más népek értékeit, megtanulja, hogy még jobban becsülje saját kincseit. A Daloskönyv összeállításának indítékai elvitathatatlanul megalapozottak. Dr. Makiári Lajos, a gyűjtemény összeállítója, miután rámutat ezekre az alapmotívumokra, sietve hozzáteszi: ő maga és „munkatársai is lelkes hívei az örökértékü gregorián dallamoknak, a magyar népénekeknek . .. , de nem felejtik el az ismert elvet, hogy nem a ,vagy-vagy’ a katolikus kötőszó — jelen esetben vagy gregorián, vagy népének, vagy polifónia —, hanem a .nemcsak .. . hanem . .. is’. Az egyetemes egyház az ökumenizmus pünkösdjében ezen az úton halad." Az elvi megállapításokhoz, mint gyakorló karnagy, rövid, de igen fontos gyakorlati utasításokat fűz. A gyűjteményben található énekek közül néhány már beszivárgott a köztudatba: sajnos, sokszor pontatlanul, értelemzavaró szöveghibákkal és a magyar prozódia szabályait derékba törő fordításokkal. Ezért a dalok előadása gondos, a szokottnál talán még gondosabb előkészítést kíván meg. „Csak alapos gyakorlás után és minden szempontból kifogástalanul vigyék (az énekesek) Isten népe elé." Továbbá: tartsák meg gondosan a szent liturgia előírásait; csak így szolgálhatják Isten dicsőségét és embertársaik megszentelődését. A gyűjtemény 130 éneket tartalmaz a következő felosztásban: miseénekek (öt teljes mise), a liturgikus idők énekei, az élet megszentelésének énekei. Az utolsó rész spirituálékat közöl, néhányat kórusfeldolgozásban. A szerkesztő válogatása elsősorban a francia, német, olasz és angol nyelvterületre szorítkozott, de egy-egy orosz, izlandi, 90
