Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - † Szűcs Ferenc püspöki könyvtáros leveleiből
valósításán. Ez a feladat nem lesz mindig szívet melegítő, lelkesítő. Ellenkezőleg sokszor arra lesz kísértésük, hogy feladják az egész vállalkozást. Mindez érthető Pál szerint, de ennek ellenére kéri, hogy még az ilyen sötét és elkeseredett pillanatokban se rúgjanak föl mindent. Viseljék el egymást alázatosan és türelemmel. A nagy ügy, amiért dolgoznak, az egység megszilárdítása, még azt is megéri, hogy nagyokat nyeljenek, hogy ne illessék azonnal bírálattal testvéreiket, akik nem a legideálisabban viselkednek, hogy elviseljék egymás gyengéit. A lelki egységet, ami elengedhetetlen a hívek életél>en és mindenek fölött kívánatos, nem lehet az égből lehozatni. Azt itt kell felépíteni azokból a kövekből és abból az építőanyagból, ami elérhető. Ne azon siránkozzunk tehát, hogy nem megfelelő az építőanyag, hanem arra irányuljon a figyelmünk, hogy a meglevőből a legjobbat hozzuk ki. És hogy így előbb-utóbb felépül a lelki egység, az kétségtelen: Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. Babos István t SZŰCS FERENC PÜSPÖKI KÖNYVTÁROS LEVELEIBŐL 1973. nov. 22. — Szeptember 1-e óta itt vagyok Vácott. Rám bízták az eléggé zilált állapotban lévő egyházmegyei könyvtár rendezését. Hatalmas munka. Dolgozom reggeltől estig. Itt is lakom, önellátó vagyok. Ebédet kapok, a többi a magam feladata. Magam takarítok, reggelit, vacsorát is magam készítek. Vasárnap lelkipásztori munkát végzek. Erre is erős a paphiány. Ami erőmből, adottságaimból telik, szívesen és boldogan csinálom. Itt egy kicsit szerényebb az anyagi vonatkozás, de ez nem baj. Sose hittem a pénz boldogító erejében. Az egészségemmel van egy kis problémám: bal lábamban idegbénulás van. Egy kicsit húzom. Hosszadalmas a gyógyulása a sok kezelés ellenére is. 1974. ápr. 23. Két hónapos távoliét után (kórház) ma tértem vissza. Gerincemet műtötték az idegsebészeti klinikán. Járással voltak problémáim. Egy kicsit jobb, de a teljes gyógyulás sajnos még messze van. Lehet, hogy egész hátralevő életem keresztje lesz. 1975. jan. 19. Kórházból hazajövet. Sajnos nem vagyok jól. Nehezen, bot segítségével járok. Gyulladás van a gerincoszlopban, a lábakban idegbénulás. Hosszadalmas ügy. Évek kellenek az orvosi vélemény szerint, míg rendbe jön. Az egész egy nem sikerült operáció következménye. Ez a keresztem, hordozom. Csak az Úr adjon erőt, türelmet, ülve dolgozgatok a könyvtárban, és gondozom a nálunk lakó 97 öreg nővért. (A püspöki palotában szociális otthon is van.) 1975. febr. 21. Ami a magam nyomorúságából telik, több irányban segítgetek. Az Úr talán irgalmas lesz hozzám. Sajnos, nem vagyok jól a lábammal. Izomsorvadást gyanítanak. De biztattak, hogy a reményt ne adjam föl. Talán egy kicsit fog javulni a járásom. Évek kellenek, és sok akaraterő, türelem, s főként: kegyelem. Míg Isten akarja, járom a magam keresztútját! 1975. jún. 29. Hat hétig kórházban voltam. De állapotom nem javul, sőt lassan romlik. Nagyon nehezen tudok járni. Bottal is csak 50-60 m-t. Kutatják a betegségemet, de pontosan nem tudják, vagy nem akarják megmondani nekem. Idegbénulás? Izomsorvadás? Miért? Honnan? Deus seit. Járom a magam keresztútját. . . nem tudom, hány állomás van még hátra . . . 1975. okt. 28. Hosszú hallgatás után újra jelentkezem. Sajnos egy hónap óta kórházban. 1974 óta már hatodszor. Nem is könnyű bajjal. Gerincvelőben súlyos gyulladás 77
