Szolgálat 33. (1977)
Az egyház szava - VI. Pál pápa beszéde a szalézi misszionáriusokhoz
nyelvvel. Felfogható lesz. Az lesz!“ Bízzatok! Igenis képesek lesztek beszélni, és átadni az üdvösséghozó igazságot, amely maga az Evangélium. Hagyatkozzatok a Segítő Szűz Mária anyai oltalmára. Legyetek mindig Egyházunk hű gyermekei, amely általatok várja Isten szent népének gyarapodását. Legyetek benne biztosak, hogy jó utat választottatok. És soha-soha ne ébredjen szívetekben kétség: „Ha otthon maradtam volna! Ha más utat választok!“ Ebben sajnálkozás rejlik. Adjatok visszakérés nélkül, és megtaláljátok az örömet azokban az áldozatokban is, amelyek értelmetlennek és pozitív válasz nélkülinek látszanak. Arra buzdítunk, hogy ápoljátok a belső életet. A külső életre vagytok kijelölve, beledobtak a világba, ennek az annyira mozgalmas civilizációnak a zajlá- sába, sokszor rendkívül gyakorlati nehézségek közé kerültök: Mit fogunk ma enni, hol találunk egy lovat, egy vonatot, vagy mit tudom én ... A külsőségek elvonhatnak a bensőségtől, kiüresíthetnek. Pedig azt mindenestül meg kell tartani, az kell, hogy legyen erőtök titka. Ápoljátok mindig. Segítsétek egymást testvériesen, amikor és ahol lehetséges. Igaz, hogy szét vagytok szóródva a világban, de biztosan nem jártok egyedül. Találtok öreg misszionáriust, találtok egy másik társat: fogjatok össze, igyekezzetek egymást támogatni, tudjatok olvasni fáradt vagy szomorú testvéretek szívében, és ezt mondani neki: Hallgass ide: talpon kell maradnunk, erősnek kell lennünk! És így lesz erőtök, hogy megerősítsetek másokat, noha elsősorban magatok érzitek szükségét, hogy mások erősítsenek titeket. Jegyezzétek meg; csak imádsággal és áldozattal lehet a lelkeket megnyerni. Ne felejtsétek ezt soha. A 2. vatikáni zsinat ebben a pontban igazán határozott. Szavaiból olvasom: „Az élő hittől és rendíthetetlen reménytől lelkesített misszionárius legyen az imádság embere, hevítse az erény, a szeretet és a józanság szelleme. Hordja állandóan magában — halljátok csak, mit mond! — Jézus halálát, hogy Krisztus élete tevékenykedjék általa azok szívében, akikhez küldetett“ (Ad Gentes 25). Tevékenységtek időbeli kezdete jelentse egy mérték nélküli önátadás szellemét és mértékét. Ez a mi óhajunk, amelyet imádságunkkal is kísérünk, hogy leesdjük rátok az isteni segítség kiáradását, és hatékony vigasztalást szeretteitek számára, akik felajánlottak titeket Istennek, „mint kellemes illatú áldozatot“. Nekik is küldjük üdvözletünket és áldásunkat, hogy eltávozástok ne legyen szív nélküli elszakadás. Meggyötört szív az, amelyet magatokkal visztek, szenved, hogy ezt az áldozatot meghozta. Talán a fáradtság bizonyos pillanataiban kétségetek támad: „Elhagytam ... olyan jó dolgom volt... hogyan emlékszem gyermekkoromra, ifjúságomra stb.“ Ne álljatok meg! Imádkozzunk, üdvözöljük őket, de sohase kételkedjünk a megtett választásban. Aki kezét az ekére tette, mondja az Evangélium, ne forduljon hátra. így ti se. Ti se. Legyetek mindig jóakarattal azok iránt, akiknek lekötelezettjei vagytok 55
