Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Hevenesi János: A betegek lelkipásztori szolgálata
feladását. (Ez az új Ordában a közvetlen halálveszélyben kiszolgáltatott szentáldozás, az ún. viaticum szertartásánál található, hiszen magát a betegek szentségét tudatosan függetlenítették a halál közvetlen közelségétől. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jó lelkipásztor adott alkalommal megfeledkezzék róla.) A beteget bánatra, Isten akaratában való megnyugvásra és Jézus bízó szeretetére hangoltuk. Tegyük meg ezt most is, és ezután jöjjön a többi. A különben kitűnő új Ordónak hadd említsük egy hiányosságát is. A liturgikus konstitúció 75. pontja úgy intézkedik, hogy a betegek különböző körülményeihez alkalmazkodó imaválaszték készüljön. Van is választék imából, de bár egyformán szépek, mégis csak — egyformák. Egyképpen buzgó, liturgikusán is művelt híveket tartanak szem előtt. Az átlag halandók, főleg a hit perifériájára szorultak számára is hatásos imának nyoma sincs. Továbbá a megadott formulák közül ugyan melyiket válasszuk inkább egy haldokló 16 éves leány, egy bűneiből most megtért „vén bűnös" vagy egy jámbor édesanya halálos ágyánál? Az ilyen szempontú választékkal is bizony szívesen élnénk! Ugyancsak nem teljesült a zsinatnak az az utasítása sem, hogy készüljön egy folyamatos szertartás. Készült ugyan egy „közvetlen halálveszély esetére", de a zsinat nem erre, vagy legalábbis nemcsak erre gondolt. Egy nem sürgős esetre szóló és mindent folyamatosan tartalmazó rítus, ügyes tördeléssel szedve, bizony hiányzik! A Püspöki Karoknak joguk volna az ilyesféle hiányokat pótolni (vö. liturgikus konstitúció 38-39.p.). Jó lenne talán a mindenszentek litániáját is közölni a magyar kiadásban, valamint énekeket is, például a templomi „betegek miséjéhez" vagy a közös szentkenet-adáshoz. De térjünk vissza még két gondolattal a nem éppen vallásos, ellátandó hívekhez. Az egyik: a gonosz lélek kérdése. A sátánt nem demitologizálni, hanem detronizálni kell. A lelkipásztor gondolja legalább, de akár mondhatja is, amikor a szenteltvizet használja, hogy ez emlékeztessen ne csak Jézus Krisztusra és keresztségünkre, hanem a sátánra is, akinek keresztségi fogadalmunkkal ellene mondtunk. Egy ilyen kis exorcizmus mindig hasznos! A másik: nagyon ajánlatos, hogy már előre, odamenet ajánljuk betegünket Jézus Szívének, az isteni szeretet jelképének és széhelyének. A magánkinyilatkoztatásban történt megfogalmazástól függetlenül is igaznak érezhetjük: „Szívem tisztelői a legmegátalkodottabb bűnösöket is megtérítik": Urunknál eléri célját, ha szeretetére hivatkozunk! Könnyebb lélekkel léphetünk vallástalanul élt testvérünk ágyához, aki most vár ránk, ha azt mondjuk Jézusnak: „Urunk, ugye megígérted?" Egyébként a nem sürgős esetben történő vagy templomi szentkenet-feladást szépen és mélyértelműen tehetjük első- péntekre, erre a különösen Jézus Szívének szentelt napra. IV. Az életerőben megfogyatkozottak körül végzett szolgálatnak magára a pásztorra nézve is nagy jelentősége van: 44
