Szolgálat 33. (1977)
Halottaink - Dr. Tombory Béla (Confrater)
solygós ember volt. Sokszor órákig imádkozott az Oltáriszentség előtt, ha ideje engedte. Nagyon szeretett ministrálni. 1950 után két helyen papi háztartásvezető volt, végül Szegeden a Szent József templomban segédsekrestyés. Az utóbbi években már gyengült. Fölmerült a kérdés, nem lenne-e jobb, ha Pannonhalmára menne. De a templom vezetősége és a hívek — akik között közkedveltségnek örvendett — kérték, maradjon még, hiszen olyan jó hatással van mindenkire. Halála előtt két évvel Fr. Miklóssal együtt megkapta a megbízatást az akolitusok szolgálatára, a szentáldozás kiszolgáltatására. Ök ketten kapták meg ezt először. Valóságos családi ünnepe volt az egyházmegyének, amikor püspökük ünnepélyesen felavatta őket. Élt is ezzel a kitüntetéssel, és nemcsak a templomban áldoztatta a híveket, hanem a betegeket is fölkereste. „Életemnek minden vágya valamiképpen teljesült, tehát az is, hogy mint segítőtestvér az oltárhoz közelebb kerülhettem" — mondta. Halála előtt néhány nappal gyengén érezte magát. Az orvos szívinfarktus nyomait vélte fölfedezni, kórházba vitette azzal, hogy majd a kardiológiai osztályon szakszerű kezelésben részesül. Erre már nem került sor. 1975. dec. 12-én ebéd közben, mikor éppen egy narancsot hámozott, kihullott kezéből a gyümölcs. Szíve felmondta a szolgálatot. Előzőleg maga kérte és meg is kapta a betegek szentségét. Hogy mennyire becsülték, bizonyítja a zsúfolt templom gyászmiséjén. Temetésén megjelent Udvardy megyéspüspök is, és együtt imádkozott a gyászolók tömegével. A temetési ima főleg imádságos lelkületét, az Oltáriszentség mély tiszteletét és a Szüzanya iránti nagy szeretetét emelte ki. Confrater Dr. TOMBORY BÉLA (1893 — 1976) 1893. okt. 19-én született Szatmáron. Ott is érettségizett. Kereskedelmi pályán indult az életbe. Nemsokára katonai szolgálatra hívták be, és mint kapitány szerelt le. Közben jogot is tanult. 1925-ben felvételét kérte a nagyváradi teológiára. 1928-ban szentelte pappá dr. Pacha Ágoston akkori temesvári megyéspüspök. A nagyváradi Szent László plébánián lesz káplán. 1932-ben az egyre jobban fejlődő Ösi-telep gondozásával bízzák meg. 1934-ben már felállítja ott a kultúrházat. (Jelenleg mozi.) 1936-ben felépíti a telepen a szép Kis Szent Teréz templomot, amely egész Erdélyben első. 1938-ban már a plébánia is kész. Fiedler István püspök kinevezi a templom első plébánosává. Elindítja „Rózsaesö“ címen Kis Szent Teréz havi folyóiratát. A lap, amelynek ő a szerkesztője és kiadója, 1944-ig jelent meg. 1945-ben Váradról Élesdre kerül. Sok megpróbáltatáson megy keresztül. 1950 virágvasárnapjától három és fél évig távol van. 1957-ben, Kis Teréz szenttéavatása évfordulójának napján Váradra kerül káplánnak és régi káplánszobájába költözhet. Egészsége igen meggyengült. Csak a plébánia folyosóján, szobája mellett felállított tábori oltáron misézik, s utána lefekszik. Rokonai magukhoz veszik, így Szatmárra kerül, és itt is hal meg 1976. okt. 29-én. Nagy részvéttel temették el. Confrater 104
