Szolgálat 32. (1976)
Halottaink - Dr. Ikvay László (Msgr. Dr. Pfeiffer Miklós) - Mészáros Lajos SDB (Edelényi István SDB)
Dr. IKVAY LÁSZLÓ (1911 — 1976) A „Szolgálat“ szerkesztősége megkért, hogy írjak Ikvay Lászlóról személyes kapcsolatunk alapján beszámolót, különös tekintettel az együtt töltött időre. így kénytelen vagyok saját magamról és családunkról is megemlékezni. Legidősb Ikvai Pfeiffer László, Lászlónk nagyatyja és az én apám, Pfeiffer Gyula testvérek voltak. A hitleri időben, az erőszakolt visszanémetesítés idején, László belügyminiszteri engedéllyel családi neve helyett az Ikvay nevet használhatta. Édesatyja, szintén László, miniszteri tisztviselő volt Budapesten, és korán elhunyt. Édesanyja, született Lábán Aglája, nehéz körülmények közt nevelte föl Lászlót és húgát, Eleonórát, aki később férjhez ment. Középiskolai tanulmányait a komáromi bencéseknél végezte, buzgón részt véve a cserkészetben és más ifjúsági mozgalmakban. A nyári szünidő egy részét nálam töltötte Kassán. Végignéztük a kassai székesegyházat és a város és környéke egyéb nevezetességeit. Megmutattam neki a Kassa déli végében fekvő kétezer főnyi barakktelepet. Elmagyaráztam, hogyan lehetett egy labdarúgó és jéghokicsapat meg vasárnapi istentisztelet révén e barakklakókban önbizalmat, összetartást és kultúr- igényt kelteni. Megtekintettük többek közt a remekbe épült jászóvári premontrei prépostságot. Fölkerestük a zemplénmegyei Királyhelmec plébánosát, Mécs Lászlót. Költeményei közül legnagyobb hatással mindkettőnkre az elhanyagolt ifjúságról szóló volt, amelynek a refrénje: „E fiúkért valaki felelős!“ Kárpátalján egy görögkatolikus papi család is vendégül látott. Azonban soha egy szóval sem akartam rábeszélni, hogy pap legyen. Ezt teljesen az isteni Gondviselésre bíztam. Mikor világos lett papi hivatása, szándékosan nem a kassai egyházmegyébe vétettem föl, hanem tisztelegtem vele Jantausch püspöknél Nagyszombatban: ő volt az esztergomi főegyházmegye Csehszlovákiára eső részének apostoli kormányzója, területén nagyszámú magyarral. Föl is vette Lászlót. Bölcseleti és hittudományi tanulmányai végzésére sikerült a svájci Fribourg egyetemére küldeni. Ott, hasonlóképp, mint engem, főként a dominikánusok bevezették Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás rendszerébe, történelmi látókört nyitottak előtte. Svájc egészséges demokráciája és soknyelvüsége is jótékony hatással volt rá. 1937-ben szentelték pappá Fribourg-ban. Első szentmiséjét Pozsonyban mondotta. Hosszú évtizedes élettapasztalatom, hogy a szegénység a mai korban a papnak fontos segítő eszköze. László újmisés prédikációjában ezt kissé kemény szavakkal így fejeztem ki: „Süljön ki a szemed, ha bármikor is szép, drága bútoraid lesznek!“ (Svájcban, utolsó kápláni házában is csak kölcsönbe vett bútorai voltak.) Azután hosszú ideig nem láttuk egymást. Azt hallottam, hogy sok zsidó életét sikerült az üldözés idején megmentenie. 1969-ben kivándorolt Svájcba. Nálam lakott Fribourg-ban, és Svájc nagy részében segített a magyarok lelki gondozásában, mindenütt szép sikerrel. 1974-től a baseli egyházmegyei hatóság a Thurgau kantonban lévő Weinfelden városba nevezte ki helyi káplánná; ugyanakkor megtartotta a magyarok gondozását is. Állandóan foglalkozott a főiskolásokkal és fiatal diplomásokkal: otthon a Prohászka-körben, itt a Pax Románéban. Weinfeldenben hívta magához az Úr 1976. május 19-én. Már több év óta a szívével volt baj. Szokása szerint sétálni ment a város melletti kis hegyre. Ott érte a halálos görcs. Egy régi munkatársa haláláról a következőképpen emlékezett meg: „Az Istenhez vezető út utolsó földi állomása volt elhunyta, és egy új élet kezdete. Keveseknek adatik meg, hogy földi életünkben ilyen nyílegyenesen törjenek a cél felé.“ Msgr. Dr. Pfeiffer Miklós MÉSZÁROS LAJOS SDB (1908 — 1975) Halálhíre egy szentírási idézettel érkezett: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok“ (Dán 12,3). Az idézet azt akarta kifejezni, hogy Mészáros Lajos elkötelezettje volt a tanításnak. 98
