Szolgálat 32. (1976)

Eszmék és események - Teréz anya munkatársainak nemzetközi összejövetele (Egy résztvevő)

estére majd beszélgetnek, de most sietnie kell vacsorára, „mert a nővéreknek el is kell mosogatni“ ... A lippstadti munkatársak viszont a résztvevőket helyezik el otthonukban, s autóikkal állandóan úton vannak a legkülönbözőbb ügyekben. Vendéglátóm, derűs kedélyű, intelligens zenetanárnő, esténként Bachot és Mozartot játszik, hogy kicsit magunkhoz térjünk . . .

15-én délután a zsúfolásig telt helybeli templomban van összejövetel a város lakossága részére, két püspök — egyik keletnémet — jelenlétében.

Elérkezik a búcsú órája. P. Gorrée mindnyájunk jókívánságait tolmácsolja Teréz anyának közeledő születésnapjára. Az egyik munkatársnő férje bűntudattal fejti ki (jókor!), hogy túlságosan kihasználjuk a Mothert, aki igen fáradt. Ha ő lenne a férje, minden évben kétszer elküldené a Kanári-szigetekre. Spontánul csattan a felelet: „De én nagyon örülök, hogy nem maga a férjem!" Óriási derültség, míg azután Teréz anya komolyra fordítja a szót: „Jézus gondoskodik rólam, és ti mind imádkoztok értem, csak így tudom csinálni, amit csinálok.“ Biztosít, hogy minden munkatárs ott van minden szentáldozásában, imádási órájában, és a napi olvasó 4. tizede is az övék. „Én csak azt kérem, hogy szeressétek egymást, először az otthonotokban, vigyétek ki ezt a szeretetet, és legyetek mindinkább hasonlók Krisztushoz. Az életszentség nem luxus, hanem mindenkinek kötelessége. Teréz anya munkatársainak hívnak benneteket, de valójában Jézus munkatársai vagytok. Ha Jézusé akartok lenni, meg kell engednetek, hogy éljen bennetek. Ti nem tudjátok azt tenni, amit én, én nem, amit ti, — de együtt mindent megtehetünk."

Tíz óra körül érnek véget a megbeszélések. Hajnali ötkor a törékeny teremtés már útban van Taizé felé, hogy találkozzék Roger Schutz-cel és a fiatalokkal. „Apró nő, aki igen nyakas tud lenni“ — jellemzi őt a prior, aki viszont okt. 24-én Kalkuttába és onnan Bangladeshbe készül, hogy ténylegesen osztozzék a „szegények legszegényebbjeinek“ életében két hónapig. Ott írja majd meg második levelét Isten népéhez.

Nagyon várták Teréz anyát Jugoszláviába, a horvát kereszténység 1300 éves ünnepségeire is. 48 év óta most látta volna viszont először hazáját. De India püspökei hazahívták, hogy segítségükre legyen a sterilizációs törvény elleni küzdelemben. Teréz anya, akinek szívügye a családtervezés katolikus megoldása, azonnal engedelmeskedett.

Mi viszont, akik jelenlétének kegyelmében részesedtünk, örömmel szé- ledtünk szét, ki-ki hazájába, hogy dolgozzunk a nagy célért: az egész világot „a szeretet misszionáriusává“ tenni. Mert, mint Teréz anya mondja: „Az öröm imádság. Az öröm erő. Az öröm szeretet. A szeretet hálója, amely megfogja a lelkeket. Isten szereti azt, aki örömmel ad. Az örvendező adakozó többet ad. Nincs jobb mód kimutatni hálánkat Isten és az emberek iránt, mint ha mindent örömmel fogadunk. A szeretettől égő szív szükségképpen örvendező szív. Soha ne engedjétek, hogy úgy elöntsön a szomorúság, hogy elfeledtesse veletek a feltámadott Krisztus örömét."

Egy résztvevő jegyzetei alapján

71