Szolgálat 32. (1976)
Eszmék és események - Szent Ferenc és mi (H.-J. Lauter OFM)
Korának más vallásos mozgalmaival, pl. a waldiakkal és albiakkal ellentétben Ferenc feltétlenül azonosította magát az Egyház hitével. Szigorúan őrködött, nehogy eretnekségek hatoljanak közösségébe. Ezért írja szabályzatában: „Az elöljárók gondosan vizsgálják meg a jelölteket a katolikus hitet és az Egyház szentségeit illetően.“ A nem jóváhagyott szabályban olvassuk: „A testvérek legyenek mind katolikusok, éljenek és beszéljenek katolikusok módjára. Ha valaki szavában vagy tettében eltér a katolikus hittől és élettől és nem akar megjavulni, taszítsák ki végleg a testvérek közösségéből." Rendjét egész szorosan az Egyházhoz akarta kötni. Ezért írja elő a végleges szabályban: „Ezenfelül engedelmességben kötelezem a ministereket, kérjenek a pápa úrtól egy bíborost, aki ezt a testvéri közösséget vezeti, oltalmazza, fegyelmezi, hogy mindenkor ennek a szent Egyháznak való teljes alávetettségben, szilárdan állva a katolikus hitben (vö. Kői 1,23) kövessük Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, a szegénységet, az alázatosságot, amint azt szilárdul megígértük.“ Áhítatos nagy tisztelettel és rendíthetetlen bizalommal volt az Egyház papjai iránt. Ezt mindig újra kifejezte, a legszemélyesebben és legmegraga- dóbban végrendeletében, ahol még egyszer összefoglalja legfőbb gondjait: „Az Úr oly nagy bizalmat adott nekem a római szentegyház életmódját folytató papok iránt, szentelésüknél fogva, hogy még ha üldöznének is, akkor is hozzájuk menekülnék És ha oly nagy bölcsességem lenne, mint Salamonnak, és szegény tudatlan papokra akadnék, plébániájukon nem prédikálnék akaratuk ellenére. Ezeknek és másoknak tisztelettel adózom, szeretem és tisztelem őket, mint uraimat. Nem akarom bűneiket figyelembe venni, mert Isten Fiát látom bennük, és ők uraim. Azért teszem ezt, mert Isten fölséges Fiából e világban nem látok test szerint mást, mint szent testét és vérét, amit ők magukhoz vesznek, és csak ők osztanak ki másoknak.“ Ferenc hitből fakadó nagy tisztelete a papokkal szemben ellentétben állt korának sok erős áramlatával, amelyek a bűnös papokat elutasították, és kétségbe vonták az általuk kiszolgáltatott szentségek érvényességét. Ferenc ugyan jól látta a papság hiányosságait, bűneit, s bizonyára jobban szenvedett ettől, mint a többiek, de nem akart felettük ítélkezni, „mivel az Úr magának tartotta fenn az ítéletet" — írja egyik intelmében. Ö nem bírálattal, hanem tettekei akarta az Egyházat megújítani. Ezek a tettek persze közvetve bírálnak, s keményebben hatnak, mint a puszta szó. Péter első levele int: „Mint élő kövek épüljetek lelki házzá“ (2,5). Ez alapjában véve mindent magában foglal, amit Ferenc az Egyház megújítása érdekében tett. Prédikált, igaz, de hatékonyságának, szava hatékonyságának titka élete volt, ez a tökéletesen igaz, őszinte és szemléletes élet. Ferenc a legszemléletesebb szent: megvolt az az adománya, hogy minden gondolatot megtestesítsen képben, mozdulatban, játékban. Egész élete egyszerre komoly és vidám játék volt, csak szemlélnünk kell, hogy megértsük az istengyermekség titkát. » 63
