Szolgálat 32. (1976)
Tanulmányok - Oláh Miklós: „Szentháromság boldog szolgái“
az emberi szó, amely kifejezheti Jézust? Nem, Mária csak szolgálója a „Szent örömök“-nek — milyen igaz és szép megnevezése ez Jézusnak! — és csak ajándékozója az isteni Jóságnak, de azt hiszem, a „titkos öröm Élete" már maga a Szentháromság, amely most íme megnyilatkozott és a mienk lett Jézus Krisztusban. II. A mi Urunk valóban boldognak akarja és boldoggá is teszi munkatársait és barátait, de azért a dolog nem ilyen egyszerű. Az ember élete egyáltalán nem zavartalan itt a földön, a világ folyása pedig olykor szinte kétségbeejtő. „Emmánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.“ „Amint megpillantották a csillagot, igen megörültek.“ „Keresi a gyermeket és meg akarja ölni.“ „. . . siratja fiait és vigasztalódni nem akar, mert nincsenek többé." „ . . . félt odamenni.“ „Közel van az Isten országa . . . Készítsétek az Úr útját!“ (Mt 1,23; 2,10.14.18.22; 3,3) A Máté-evangélium első lapjairól valók ezek a mondatok. A két nagy bejelentés, mint széles, erős keret közrefogja az „emberi színjátékot“: a népek és egyének, évezredek és emberöltők véres, hányatott, örömmel és öldökléssel, bánattal és félelemmel elegy históriáját, amelyek között mindezek ellenére is újra és újra felhangzik a sürgetés: „Készítsétek az Úr útját!“ E szomorú krónikában szinte teljesen elmosódik a határ az evangélium és a modern élet között. „Add ki nekem az örökségrészt ..." „öt férjed volt, s aki most van, az nem férjed, ezt igazán mondottad ..." — „Nyolcvan sérüléssel járó közúti baleset történt a hét végén az országban, nyolcán életüket vesztették. Emberölési kísérletért öt évi fegyház. Ismét heves harcok dúlnak Libanonban. A félelem pártfogói. Polgárháborús zavargások Észak- irországban. Dél-koreai terrorper. Faji összetűzések Londonban. Véget vetett az életének . . . “ Egy egyszerű nap egyetlen újságjának a hírei. És hozzá mindaz, ami a gyóntatószékben, az orvosnál, a pszihiáternél, az ügyvédnél, a rendőrségen derül ki. Azután a többi, ami még nem, vagy sohasem lesz köztudottá. Az a megszámlálhatatlan jaj és fájdalom, ami szintén ma történik, de nem hallunk róluk, mert — szerencsére — képtelenek vagyunk mindent meghallani. Aki nem akarja mindezt fásultan vagy közönyösen nézni és tudomásul venni, lehet annak „erősnek és boldognak“ lenni? „Talán nem súlyosabbak ezek a bajok, mint amik a múltban voltak, de annyira általánosak, hogy elborítják az egész világot. A hírközlő eszközök révén ismertebbek is lettek és belevésődnek az emberek tudatába, legalább olyan mélyen, mint a jó hírek. Ránehezednek terhükkel az emberi lelkiismeretre, és sokszor úgy tűnik, hogy széles elterjedtségük miatt emberileg nem is lehet a problémákat megoldani.“ VI. Pál pápa is szembe találta magát a nehéz kérdéssel, mikor „A keresztény örömről“ írt. „Éz a nehéz helyzet azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy az örömről beszéljünk, 36
