Szolgálat 32. (1976)
Tanulmányok - Oláh Miklós: „Szentháromság boldog szolgái“
csak akkor valósulhat meg bennünk, ha finom gyöngédséggel, érzelmi gazdagsággal párosul. Nem érzelgős szentimentalizmusról van tehát szó. Az ilyenben nincs sok köszönet. Ügy különbözik a lelki gyöngédség, érzelmi fogékonyság az érzelgősségtől, mint a friss hegyi patak vagy átlátszó tengerszem a zavaros pocsolyától. Aki fiatal akar maradni, annak férfiasnak, erősnek kell lenni a megpróbáltatás, üldözés napjaiban éppúgy, mint az Istenért vagy a felebarátért való munkák nagylelkű vállalásában. S ugyanakkor gyöngédnek kell tudnia lenni, érzelmi gazdagsággal kell bírnia. A Szentlélekről van megírva, hogy „fortiter et suaviter“: fiatalos erővel, friss lendülettel, teremtő dinamizmussal, s ugyanakkor szinte nőies, anyás gyöngédséggel kormányozza a teremtményeket, kinek-kinek tökéletes beteljesedése, a dicsőséges vég felé. Férfiasán nőies és nőiesen férfias. És ha tiszta, meleg szeretet az éltető erő, akkor Isten örök fiatalsága lüktet az üdvösségre, megújulásra vágyó teremtésben. Az ötödik, „magános“ tulajdonság pedig nem egyéb, mint a szenvedés, a Krisztus keresztje. Benne edződik, finomul, tisztul egyre, érik be a fiatalság. A szenvedés a fiatalság hiteles garanciája. Isten Fiának 'is a szenvedés által kellett bemennie a „dicsőségébe (Lk 24,26). A „Szép Szeretet Anyjá“- nak is a kereszt hétfájdalmú tégelyében kellett örökre fiatallá formálódnia. Talán ezért voltak a szentek a szenvedés ismerői. Ezért nem volt múló a fiatalságuk. Nem különös? A szentek között még keresve sem lehetne találni csak egyet is, aki öregkorára gyerekessé, bárgyúvá, szellemileg bénává vált volna. Egész halálukig megtartották szívbeli, lelki frissességüket, fiatalságukat. Aki Istenhez közel van, az fiatal kell, hogy legyen. Akiben a kegyelem lüktet, az mindig tavaszos. Aki tiszta, gyengéd, erős és szeret és nem fél a Krisztus keresztjétől: azon nincs hatalma az öregségnek, elmúlásnak, sem a halálnak. Isten fiatal. És fiatal az Isten Fia is. S fiatal a Szentlélek, kettőjük tiszta, üde Lelke, a szeretet. Boldogok a szívben, lélekben fiatalok, mert ők részesei lesznek a dicsőség Istenének örök fiatalságában . . . Oláh Miklós „SZENTHÁROMSÁG BOLDOG PAPJAI“ Az örömmel eljegyzett papi szolgálatról így titulálja a keleti Egyház pénteki vecsernyéje „a földön megjelent Ige hirdetőit“.' Pap és boldogság? Ezek még külön is nehéz fogalmak és — úgy tűnik — egyre ritkuló jelenségek, — hát még így együtt a kettő! 34
