Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Béky Gellért: Isten fiatal

nek a segítségére támaszkodik, akinek működése nem hiúsulhat meg. Ezért a remény isteni erény: mert Istent reméli, és csak Isten által reméli. „Aki meghívott benneteket, az hűséges és végbe is viszi“ (Uessz 5,24). Jó elismételni ezeket a rövid szavakat, mielőtt elalszunk.

A keresztény reménye alapvető indítékának köszönheti azt, hogy bármi megpróbáltatás nem veri le, inkább megerősíti. „Még szenvedéseinkkel is dicsekszünk — mondja Sz. Pál —, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete“ (Róm 5,3-5). Mit jelent ez? Azt jelenti: Isten szeretetét kell magunkban hordozni ahhoz, hogy jogunk legyen a bizonyos reményhez, és hogy reménységünk meg ne csaljon. Már most Isten maga vállalja, hogy eleget tesz biztos reményünk elengedhetetlen föltételének: nekünk adja Szentleikét, hogy legyen bennünk az iránta való szeretet eleven és személyes forrása. Az az ember tehát, aki reménykedik Istenben, aki látva nyomorúságát, nem várja többé mástól üdvösségét, mint az egyedül üdvözítő Isten irgalmasságától — az ilyen ember nem csalatkozik. Isten neki fogja adni Lelkét, hogy árassza beléje a szeretetet.

A hit bizonyossága a mi reményünk bizonyosságának alapja; az, hogy az emberré lett Istenfiában minden: megváltás. És ez a bizonyosság több mint elég arra, hogy dúsan kibontakozzék bennünk a hála és az öröm.

Béky Gellért

ISTEN FIATAL

Kevés embernek tűnt fel az, hogy a kereszténység alapítója milyen fiatal. Kevés vallásalapító van (ha ugyan találunk csak egyet is), aki olyan fiatalon halt meg, mint az Úr Jézus. Az első benyomás, ami felejthetetlen nyomot hagyott az emberiség emlékezetében, a betlehemi Kisjézus meg az isteni Gyermek fiatal édesanyja, a szép Szűz Mária. Paul Claudel Isten „örök fiatalságát“, „gyermekségét“ élte át abban a titokban, mikor ott a párizsi Notre Dame székesegyházban, éppen karácsony délutánján szívébe nyilallt a kegyelem.

Meister Eckhart Isten örökkévalóságában örök „fiatalságát“ vélte fölcsillanni. „Der Ewigkeit Eigenschaft ist, dass Dasein und Jungsein bei ihr eins sind“ (Von der Erneuerung im Geiste, Eph. 2,23). Isten dicsősége nem más, mint ennek az örök fiatalságnak egyelőre még ritka epifániája, vagy jobban mondva „diafániája“, fátyolos sejtetése, a teremtményekben bujkáló, áttetsző csillogása. A természet rendjében, a fejlődésben, bimbózásban, virágnyílásban, az üdvösség diadalmas, fényes cselekedeteiben, de leginkább az Isten Fiának arcán (2Kor 4,6) szemlélhetjük Isten dicsőségének boldogító föl ragyogását.

32