Szolgálat 32. (1976)
Tanulmányok - Pius-Aimone Reggio: Ne felejts el örülni!
nek, aki igazán eleven viszonyban van Istennel és ennek a viszonynak szellemében akar élni, valójában egyetlen kötelessége van: legyen vidám“ (Tagebücher 1.314). A kereszténynek nincs más kötelessége a világon, mint az öröm, mert nincs más kötelessége a világon, mint a szeretet. Egy kereszténytől tehát mindig megkövetelhetjük, hogy vidám legyen. Minden embernek ezer oka lehet a szomorúságra: az ember természetes helyzete tragikus helyzet. De ha a kereszténynek mint embernek ezer oka van is a szomorúságra, mint kereszténynek mindig van legalább egy az örömre: vele van az Isten. Az örömnek ez a fajtája nem függ különlegesen kedvező vagy rendkívüli körülményektől, sem megvalósíthatatlan belső feltételektől. Egyetlenegy valóságtól függ csak, amely önmagában adott és mindig a legmesszebb- menően aktuális: az Úr jelenlététől. Ezért buzdíthatott Sz. Pál annyira az örömre. Majd minden levelében fölszólít rá, éspedig követelő erővel. Nem tanácsolja, hanem megköveteli: „örüljetek az Úrban szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek“ (Fii 4,4). És mint olyan ember, aki otthonos az örömben, megadja lényeges indítóokát is: „Az Úr közel van!“ Elmondhatjuk ezekről a szavakról, hogy a keresztény élet alaphangulatát adják meg. A keresztény élet olyan élet, amely minden pillanatban képessé tesz bennünket arra, hogy örüljünk az Úrban. Hit és öröm Ha tehát meg akarjuk ismerni az örömöt, nem önmagában kell keresnünk, hanem forrásában. Növekednünk kell a szeretetben. És ne feledkezzünk meg igyekezetünk közben a hit szerepéről. Mert csak a hit által ébredünk tudatára, milyen csodálatosan, milyen nagyon és hányféle módon van hozzánk közel a mi szeretett Istenünk. Ezért hát a hit lényegénél fogva örömöt áraszt. A hit tárgya az Evangélium, aminek jelentése éppen: örömhír. Miért örömhír? Mert minden egyes igazság, amelyet hírül ad nekünk, mindegyik a maga módján, azt mondja el, hogyan lakik velünk a mi szeretett istenünk, és milyen utakon akar magához vonzani. A szeretet: átalakulás. Azt, aki szeret, azzá alakítja, akit szeret, és a kettőből egyet alkot. Ami a szeretett személyre vonatkozik, éppen úgy vonatkozik énrám; ami az övé, az valamiképpen az enyém is. Elég alkalmazni a szeretetnek ezt az általános lélektanát az Isten iránti szeretetre, hogy nyomban megértsük: az Isten iránti szeretet legelső sajátossága — örülni Isten örömének. Azaz örülni, hogy Isten: Isten. Ez különben tapasztalati tény. Ha az első parancsolat nem marad holt betű, ha igyekszünk szeretni Istent teljes szívünkből, akkor eljön egy pillanat, amikor mélységes örömet érzünk, ha rágondolunk az isteni életre és boldogságra. Boldogság elgondolnunk az Igének, Isten egyszülött Fiának örök születését és a Szentléleknek az Atya és a Fiú személyes szeretőiének örök, közös lehelését. Boldogság elgondolnunk, hogy Isten örökkön-örökké Atya, Fiú és Szentlélek, három személy közössége, élete végtelen megismerés és végtelen szeretet. Boldogság el29
