Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Pius-Aimone Reggio: Ne felejts el örülni!

Az öröm mélyebb légzést hoz létre, ezzel jobb vérkeringést és az idegsejtek jobb táplálását. A levert kedély akadályozza a szívműködést, gátolja a lélegzést és megmérgezi a szervezetet. Életünk legrosszabb napjai közé számítanak azok, amelyeken nem nevetünk. A sötét ötletek és szomorú gondolatok nem Istentől jönnek. Küldjük őket a pokolba. Isten gondolatai béke és öröm gondolatai a Szentlélekben, mert Sz. Pál szerint Isten országa béke és öröm a Szentlélekben (Rom 4,17).

És ez elvezet bennünket a második ok megfontolásához, amiért az öröm kötelesség önmagunk iránt: nélkülözhetetlen a lelkiéletben. Az ember nem élhet sokéiig öröm nélkül — állapította meg Arisztotelész már több mint húsz évszázaddal ezelőtt. Még kevésbé haladhat előre öröm nélkül az életben. A lelkiélet is egészen ennek a törvénynek a jegyében áll. Sz. Tamás világos szavakkal int: „Föltétlenül szükséges, hogy aki előre akar haladni a lelkiéletben, abban meglegyen az öröm“ (Comm. in ep. ad Philipp, c. 4, lect. 1). öröm nélkül nincs életszentség. Szent Pál sem véletlenül teszi a tökéletességre szóló felhívása élére az örömre való buzdítást: „örüljetek, tökéletesedjetek“ (2Kor 13,11). És ez könnyen érthető: Az ember csak azt csinálja jól, amit örömmel csinál. Csak az örömmel végbevitt cselekedetek tökéletesek. Már pedig a szeretetet tökéletes cselekedetek növelik bennünk közvetlenül. „Parancsolataid ösvényén futok, ha szívemet kitágítod" — énekelte Istennek a zsoltáros (119,32). A szívet az öröm tágítja ki. Az Énekek énekének szerelmese örömében ugrándozott a hegyeken és szökdécselt a dombokon (2,8). „Az Úrban való öröm az erősségiek“ — olvassuk még a Szentírásban (Neh 8,10). Az Istenben való öröm a mi nagy erőnk, a lélek nélkülözhetetlenül szükséges hangoltsága arra, hogy tökéletesen teljesítsük kötelességeinket. És minél magasztosabbak ezek a kötelességek, annál magasabban kell szárnyalnia örömünknek.

Mi az öröm?

Furcsa, de igaz: a nyelv legmindennapibb, legalapvetőbb szavai, amelyeket minden ország lakói a legtöbbet használnak, egyben a legkevésbé tisztázottak is: valódi tartalmuk határozatlan marad a lélekben. Mindenki beszél szeretetről, szabadságról, örömről és sok másról: ugyancsak kevesen tudják, miről is beszélnek voltaképpen, amikor ezeket a szavakat használják. Mi hát az öröm?

Az öröm — magyarázza Szent Tamás (S. Th. II, II. q. 28. a. 4.) — nem erény, hanem az erény gyakorlása, gyümölcse. Ezt nagyon fontos tudni, mert azt jelenti, hogy nem közvetlenül jutunk el rá. Nem lehet megszerezni nevetéssel, énekkel és tánccal. Nem mondhatom magamnak minden további nélkül: „Most vidám akarok lenni“, és nem hihetem, hogy ez sikerült, mert jókedvre kényszerítem magam. Bizonyára vidámnak fogok látszani (és már ez is sok a többi ember miatt), de nem leszek vidám. Tudjuk, hogy a legnagyobb komikusok, azok, akik a nevettetés zseniális adományával rendelkeznek, ma26