Szolgálat 31. (1976)

Egy emberségesebb világért (Taizéi fiatalok leveleiből)

nap elmentünk, és részt vettünk egy kis gyűlésen, ahol a jelenlevők beszámoltak sok nemzeti és nemzetközi fejlesztési tervről, Kerala államban is. így pl. valamikor meg­kísérelték, hogy a halászokat szövetkezetekbe tömörítsék. De azok csődbe jutottak hűtlen pénzkezelés miatt. A szegény halászok helyzetére ezek a tervek egyáltalán nem hatottak komolyan. Sem a Brúnó szomszédságában lakó halászok, sem az is­merős fiatalok nem hallottak soha erről. Az öreg püspök nagyon figyelmesen hall­gatta a beszámolókat, és szívére is vette. Megígérte Brúnónak a támogatását. Még sok ellenállást kell legyőzni, míg a halászok csakugyan igazságos munka- és életviszonyok között fognak élni. De Brúnó kezdeményezése már ma is úttörő példa Tangasseri fiataljainak: hogyan kötelezheti el magát valaki konkréten. + Huszonöt éves vagyok, javítóintézeti nevelő. Saját elhatározásomból egy bolygó­városban lakom.* A városnak ebben a részében 25 000 lakosnak építettek lakótelepet. Sok bevándorló él itt, különösen északafrikaiak. Hivatásomban próbálom áttörni az erőszakoskodásnak azt a körforgását, amelybe a fiatal „büntetendőket“ bezárták, vagy amelybe ők maguk zárkóznak. Ennek érdeké­ben egészen rá kell állnom a hullámhosszukra, és állandóan rendelkezésükre kell állnom gyakorlati segítséggel. Igyekszem ebben a betonvárosban rejtve imádkozni, és így segítek hordozni a legszegényebbek gondjait, franciákét és bevándoroltakét. Különösen nyitott Igyek­szem lenni a gyermekek számára. A szegénységet a város legszegényebbjeivel szolidárisán törekszem élni. Ezért nevelői fizetésem fölöslegét — ha marad valami belőle — megosztom velük. Kiért élek? Mindenkiért, akivel Isten intézkedéséből találkozom, de mindenekelőtt legszegényebbjeikért. Lassan megtanulok valamit tőlük Isten szeretetének .balga­ságából“. Azoknak a fiataloknak az arcából tapasztalom meg, akik olyan egészen ágról szakadtak, mert nem kaptak szeretetet, — de abból a sugárzó nyíltságból ős örömből is, amit egyik-másikban látok. Mi segít, hogy kitartsak? Egy mindig erősödő bizonyosság: vízcsepp vagyok azok­nak a tengerében, akik az Országot — a Krisztus feltámadásában elővételezett Or­szágot — építették, építik és építeni fogják. Ennek a tudatnak a hatása egészen gyakorlati. Mind mélyebb közösségre Jutok mindazokkal, akik ugyanebből a hitből élnek, és ezt a közösséget szeretném az egész világra kiterjeszteni. Mindig tágabb teret átfogó közösséggé tenni, amely konkrét cselekvést tesz lehetővé, összefogva barátaimmal a városrészben vagy Franciaország más vidékein, vagy akár más országokból Is. + A mi egyházközségünk Zürich egyik újabb keletű elővárosában van. Idevaló régi lakók mellett az új lakótelepeken sok a fiatal család. Az embereknek szinte kivétel nélkül elég jól, sőt kitűnően megy. Amit viszont lelki gazdátlanság és szellemi (val­lási) szükség terén lát az ember, az sokszor megrendítő. Közösségünk most három éve hittant tanított a legfelső osztályokban, tehát 15-16 éveseknél, és így emberi kap­csolatra tettünk szert három évfolyam iskolahagyott fiatallal. Ami ezek között adó­dik — még egyházias gondolkodású családoknál is —: kábítószerek használata. * Bolygóváros vagy csatlósváros: olyan város, amely a szolgáltatások tekintetében egy közelében fekvő nagyobb városra van utalva. Lakóinak jelentős része oda jár dolgozni. (Ford.) 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom