Szolgálat 31. (1976)
Személyi József: „...olyannal mérnek majd nektek is!“
II. Tekintsünk föl most az Úr Jézus példájára! Ő ma is így szólna: Engedjétek hozzám a kisdedeket! Ma is találna ifjakat, akikre rátekint és megkedveli őket. Hitünk az oly sok problémával küzdő mai nevelési feladatokhoz is tud adni eligazítást és támogatást. A nevelésről szóló zsinati dekrétum e tekintetben elsősorban a felelősségre mutat rá, és arra, hogy a gyermeknek, ifjúnak joga van a megfelelő neveléshez. (Gravissimum Educations 1.) A vallás sokkal átfogóbb értelemben része életünknek, semhogy felületes eszközzé tehetnénk a „nevelés“ érdekében. Pedig az történik, amikor a szülői, nagyszülőd tehetetlenség Isten büntetésével fenyeget: „Hagyd abba húgod csúfolását, bosszantását, mert majd megbüntet az Isten!“ A Nobel-dijas Alexis Carrel írja az imádságról szóló kis művében: „Az orvos csak örülhet, ha betegét imádkozni látja. Az imádság olyan erőket szabadít fel lelkében, amelyek nagy mértékben segítik a beteg gyógyulását.“ Ilyenféleképp szólhatna a nevelő is. Ha korunk érzéke kicsorbult az igazságosság terén, ez betegség. S a nevelő örömmel tekinthet azokra a fiatalokra, akikben hit, vallásosság él. Az ilyenek könnyebben kigyógyulhatnak ebből a betegségből. Milyen fogódzó pontokat ad közelebbről a vallás az igazságosságra nevelés kérdésében? 1) Elsősorban képviseli az alapvető egyenlőséget az emberek között. „Porból lettél és visszatérsz a porba“ (Tér 3,19). „üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön . . .“ (1Tim 2,4) 2) Sürgeti ennek az egyenlőségnek társadalmi elismerését: az idegen ügyét ugyanúgy kell megítélni, mint a választott nép tagjaiét (vő. MTörv 1,16), a rabszolgával bánjon ura abban a tudatban, hogy egy „nem személyválogató“ Úr (ti. Isten) áll felette is (Ef 6,9). A munkások bérének visszatartását „égbe kiáltó“ bűnnek mondja: az igazságos Isten megtorlását vonja magára a helyzetével így visszaélő gazdag (Jak 5,4). 3) Gyökerében orvosolja az igazságtalanságra hajló emberi szívet, amikor a vallásosság lényegét az önzéssel szemben az önzetlenségben jelöli meg: „Isten, a mi Atyánk szemében a tiszta és igazi vallásosság ez: viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek . . . “ (Jak 1,27) 4) Választ tud adni arra a problémára is, amelyet röviden „az élet igazságtalansága" néven foglalhatnánk össze: az egyik embernek több jutott tehetségből, lehetőségből, anyagiakból, a másiknak szűkölködnie kell, lehetőségei korlátozottak, beteg, fogyatékos stb. Az ilyen aránytalanságokra csak földi megoldások nem kielégítők. A végső beteljesedés hite, az abszolút jövő reménye adja meg azt a többletet, amire itt szükség van. Mindezeknek mint elevenen ható elveknek állandóan jelen kell lenmiök abban a szellemi légkörben, amely a nevelés alapja. Érvértyesítésükhöz a ne84
