Szolgálat 31. (1976)
Személyi József: „...olyannal mérnek majd nektek is!“
Az elkényeztetést a szeretet vadhajtásának vagy helytelen módjának szokás tekinteni. Ezzel azonban már a meghatározásba belevisszük a mentséget. „Bármennyire helytelen, mégis csak a szeretet vitt rá ..." — menti magát, helyesebben áltatja magát a kényeztető szülő. Csakhogy az elkényeztetés nem a szeretet, hanem az igazságosság elleni vétek. Annak az igazságosságnak megcsúfolása, amely egyedül lehet a helyes szeretet alapja. Az elkényeztetés során nemcsak az igazságtalanság rossz példáját látja a gyermek, mint ahogy hall egy káromkodást, hanem őt is belevonja ez a magatartás az igazságtalanságba. Olyasféleképpen, mintha a beszélni tanuló gyermeket a káromkodás szavaira tanítaná valaki. Hogy ez mennyire nem túlzás, álljon itt egy Magyarországon történt és annakidején napilapban publikált eset. Fiatalkorú áll a bíróság előtt. Rablásért több évi kényszermunkára ítélik. Az utolsó szó jogán így nyilatkozik: „Nem haragszom a bíróra. ítélete igazságos. A rendőrségre sem, amiért tetten értek. Az apámnak és az anyámnak azonban nem tudok megbocsátani. Ök szoktattak rá a költekezésre, ők fokozták bennem a pénz utáni vágyat, az anyagiak könnyelmű kezelését.“ A kábítószeres és veszni induló New York-i fiatalokkal foglalkozó David Wilkerson Parents of Trial (Szülők a bíróság előtt) c. könyve részletesen feltárja a szülők felelősségét gyermekeik sorsáért. Elkényeztetni annyi, mint olyasmi után vágyat kelteni a gyermekben, ami őt nem illeti meg. Olyan fokú elvárásokat rögzíteni a leikébe, aminek nincs teljesítésre kötelezett ellenpólusa. Ezeknek az igényeknek, vágyaknak és elvárásoknak is lesz gyökere: a kényelemszeretet, az élvezet, szórakozás, a gyors kielégülés öröme, amikhez hozzászoktatták a szülők. Nemcsak hogy elmulasztották igazságosságra nevelni gyermeküket, nemcsak hogy igazságtalan igényeket keltettek benne: egyszerűen nem hagytak helyet benne ennek az alapvető emberi érzésnek, kiölték leikéből az emberi egyenlőség kívánta megítélés és önkontroll érzékét! Az elkényeztetés nemcsak a szülőt kísértheti meg. A gondolat, hogy „nekik (ti. gyermekeinknek) jobb legyen“, társadalmi méretű elkényeztetés- re is adhat alkalmat. Középiskolás fiatalokkal kapcsolatban írja egy magyar szociológus: „Aki úgy nevelkedik, hogy minden igényét azonnal kielégítik, állandóan jogait hangsúlyozzák, kötelességeit nem kérik számon, az nem rendelkezhet azokkal a lelki „abroncsokkal“, fékberendezésekkel, amelyek nehéz helyzetben is a becsület útjára irányítják, becsületes lépésre kötelezik.“ (Huszár Tibor: Fiatalkorú bűnözők. Bp. 1964, 193.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az elkényeztetéssel ellenkező, túlkövetelő, aránytalanul igényes, túlszigorú nevelői magatartás ugyanolyan helytelen, sőt sok esetben ugyanolyan súlyos következményekkel járhat. Kialakít ugyanis egy bizonyos kisebbrendűségi érzést a gyermekben, ami állandó gyötrelem forrása számára. Ettől nem egyszer azzal próbál szabadulni a fiatal, hogy a túlzónak érzett normák miatt mindenféle normát elvet, sőt a nor82
