Szolgálat 31. (1976)

Magyar misszionáriusok az igazságosságért

paratory (megfelel kb. az első eleminek, itt már komoly tanulás folyik), 7 elemi osztály jelenleg 1727 növendékkel és 4 középiskolai 653 növendékkel. A tanári kar 15 papból és 143 világi tanárból ill. tanítóból áll. Jelenleg három magyar dolgozik az iskolában: Papilla Lajos alapítása óta, 3 évig mint igazgató, különben mint diák-lelki- vezető (counselor), Kaufmann József mint az elemi iskola káplánja és diák-counse- lor, Kráhl József karácsony óta mint gondnok és a tanítók counselorja. A Fülöp-szigeteken nagy társadalmi különbségek vannak. Vannak gazdagok és vannak szegények. Az új társadalom célja: nagyobb egyenlőséget hozni létre a kü­lönböző társadalmi osztályok között. Iskolánk igyekszik szolgálni és előmozdítani ezt a változást. 1968-tól komoly szociális képzést adunk a tanulóknak. A nagy árvíz idején, ami­kor három hétig szakadt az eső, a vidék egy óriási tóvá alakult és 3 méteres víz állt a földeken, az iskola örökbe fogadott egy kis járási székhelyet 29 faluval. Min­den évben kiválasztjuk a legnagyobb szükségben levő falut, és a diákok a lakosok­kal együtt dolgoznak. A fiúkat csoportokban kivisszük péntek késő délutántól vasár­nap délutánig. Építenek, fákat ültetnek stb. A cél a falu fölemelése és közösség ki­alakítása. Pár hónapja az iskolabizottság elhatározta, hogy legalább egy vagy két hónapot mindenkinek ilyen munkában kell tölteni, különben nem kapja meg az iskola diplomáját, vagyis nem érettségizhet. Az 1975/76-os tanévben az igazgató más 40 iskolaigazgatóval együtt tíz napos szemináriumon vett részt Indonéziában. Elhatároztuk, hogy mindig jobban belevonjuk a szülőket, tanítókat és diákokat az igazságos beállítottságra való törekvésbe. Okt. 30-án, nov. 13/14-én „igazságossági munkanapokat“ (Justice Workshop) rendeztünk. Hárman voltak az előadók, köztük P. Catalino Arevalo, a Távol-Kelet leghíresebb teo­lógusa. Előadásának címe volt: „Az igazságosság metodológiája és teológiája." Négy lépést ajánlott: Kezdjük a megtapasztalással; fontos a társadalmi-gazdasági elemzés; azután vegyünk részt a munkában, és végül a tapasztalat után reflektálni kell. Fil­met is vetítettek a Fülöp-szigeti emberek életéről. Az előadások után voltak a cso­portmegbeszélések. A titkár följegyezte a beszélgetés pontjait. Többszörös meg­beszélés után összeállítottak egy határozatot (Justice Workshop Consensus), ame­lyet aztán a résztvevők megszavaztak 1975. nov. 14-én. A tanítók érezték, hogy szük­séges a személyes osztozás a szegények sorsában, önkéntesek vállalkoztak. Osztá­lyok és szakok szerint megtervezték, hogyan neveli igazságosságra a tanító a diákot. Egy megfigyelő véleménye szerint „ez jó kezdet volt." A határozat röviden a következőket tartalmazta: 1. Nevelésünk célja a jelenlegi filippino társadalomban: olyan diákokat nevelni, akik szeretik az igazságosságot, és mindent megtesznek, hogy az uralkodjék. 2. A Xavier-kommunitás minden tagja „man-for-others", másokért élő ember kíván lenni, és a következő erényeket fogja megvalósítani: a) minden ember egyenlő mél­tóságban, nem a pénz, a befolyás a mérték, b) teljesíti állampolgári kötelességeit (pl. adófizetés), készségesen érintkezik minden társadalmi osztállyal. 3. Egyszerűen fog élni, nem költekezik, mikor soknak még a legszükségesebbje sincs meg. 4. Részt vesz a munkában, hogy az igazságtalan társadalmi szerkezet megváltoz­zék: kezdeményezéssel, szolgálattal, felelősséggel, önképzéssel. 5. Nagyon fontos a jó példa. 6. Személyes érintkezés nagyon segít a cél elérésében. 7. Ez a program mindenki szívügye. A szeminárium első eredménye az volt. hogy tíz tanító vállalkozott: két napig együtt élnek az egyszerű néppel. Beszámolóikban aztán mindenki tapasztalhatta, mekkora a különbség a szegény nép életmódja és a mienk között. Nincs vizük, nincs villany, nincs tisztességes WC, nincs szappan. De a nép nagyon vendégszerető, és nagyon hajlandók segíteni magukon. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom