Szolgálat 31. (1976)

A medellini konferencia záróokmányából

Három nagy csoportba foglaljuk össze ezeket a feszültségeket, kiemelve mindegyik esetben azokat a tényezőket, amelyek — minthogy igazságtalan helyzetet fejeznek ki — országainkban valóban a békét fenyegetik. Amikor igazságtalan helyzetről beszélünk, azokra a tényekre utalunk, amelyek bűnös helyzetre vallanak. Ez nem jelenti, hogy ne tudnánk olyan nyomorról is országainkban, aminek természetes okai lehetnek, s ezért ne­hezen lehet orvosolni. I. Osztályok közötti feszültség és belső kolonial izmus 1) Az útszéire sodródás különböző formái: társadalmi, gazdasági, kultúr­politikai, faji, vallási elszigetelődés, mind a városban, mind pedig falusi környezetben. 2) Osztályok közötti kiáltó ellentétek: elsősorban, bár nem kizárólag azokban az államokban, amelyek határozottan két osztályra oszlanak: keve­seknek sok javuk van (kultúra, birtok, hatalom, tekintély), míg ugyanakkor sokaknak kevés. A Szentatya a kolumbiai parasztokhoz intézett beszédében ezt a helyzetet így írja le: A nagy latin-amerikai kontinensen a társadalmi és gazdasági fejlődés egyenetlen volt. Miközben kedvezett azoknak, akik kez­detben fejlesztették, elhanyagolta a bennszülött lakosság tömegeit. Ezek csaknem mindig szégyenletes életszínvonalon rekedtek meg, sokszor ke­mény bánásmódban és kihasználásban volt részük (Mosquera, 1968. aug. 23). 3) Növekvő csalódásérzet: A felhalmozódó bizonytalanság általános jelen­sége Latin-Amerikában sokszor feltűnően agresszív formát ölt. Az ok nyilván­való: a szélsőséges osztáiykülönbségek rendszeresen megakadályozzák, hogy a mellőzött rétegek jogos követelményei teljesedjenek. Nem ritkán tapasztaljuk, hogy ezek a csoportok vagy rétegek kevés ki­vétellel minden kísérletet felforgatásnak ítélnek, amely a kiváltságaikat biz­tosító társadalom megváltoztatására irányul. 5) Egyes uralkodó osztályok jogtalan hatalomgyakorlása: az előbb emlí­tett magatartások természetes következményeként az uralkodó osztályok egyes tagjai nem ritkán erőszakhoz folyamodnak, hogy kíméletlenül elfojtsák a megújulás minden próbálkozását. 6) Az elnyomott osztályok növekvő tudatra ébredése: az előző pontok­ban mintegy mozdulatlannak jellemzett kép súlyosbodik, ha kivetítjük a jö­vőre. Az elemi oktatás növeli a tudatosodást, és a népesedési robbanás meghatványozza a problémákat és feszültségeket. Ne felejtsük el azt sem, hogy mindinkább feltűnnek különböző mozgalmak, amelyeknek érdeke a fe­szültségek kihasználása és fokozása. II. Nemzetközi feszültségek és külső neokolonializmus Elsősorban azokra a következményekre utalunk, amelyek országainkat ab­ból kifolyólag érintik, hogy egy gazdasági hatalomtól függnek és akörül ke­ringnek. Innét származik, hogy népeink gyakran nem tulajdonosai sem javaik­nak, sem pedig gazdasági döntéseiknek. Nyilvánvaló, hogy ennek megvannak a kihatásai a politikai életre is, mivel a kettő összefügg. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom