Szolgálat 31. (1976)
Szabó Ferenc: A francia munkásmisszió kezdetei
misszionáriusi kiképzés. Ezekhez a következő feltételeket kell biztosítani: 1. Az egész francia egyházat mozgósítani kell: ima- és áldozathadjárat a szemináriumért; 2. a professzorok kara legyen homogén; 3. a szeminaristák kiválasztására ügyelni: csakis a legjobbakat vegyék fel; 4. a püspöki kar valóban tekintse magáénak a szemináriumot. Mindezeket a gondolatokat M. Augros abban a kis füzetben fejtette ki, amelyet 1941 végén Suhard bíboros bevezetőjével tett közzé. A brosúrának az volt a célja, hogy szélesebb körökben megismertesse a Mission de France megalapítását és hogy hivatásokat toborozzon. (A brosúra 1945- ben újra megjelent.) A szeminárium elöljárója világos, néha nyers hangon kifejti a Mission de France célkitűzését és szellemét. Idézzünk néhány bekezdést ebből a a történelmi dokumentumból. (A Zsinat szellemét idézi és ma is égetően időszerű; gondoljunk csak a legutóbbi püspöki szi- nodus munkájára!) „ . . . Ha egy szép napon Belgiumban megszületett a JOC, ez annak köszönhető, hogy egy pap szívében fájdalmasan átélte azt, hogy a munkás- osztály teljesen elhagyta a hitet, — annyira, hogy egy keresztényként nevelt fiatal nem tudja megőrizni hitét, amikor munkába áll. Olyan pogány környezetbe merül, amely teljesen áthatja őt, akarata ellenére is. És ha XI. Plus pápa szentesítette Cardijn kanonok művét, ezt azért tette, mert szomorúan megállapította maga is, hogy a XIX. század során az Egyház elveszítette a munkásosztályt. Ugyanaz a magatartás mindkettőnél, mert mindketten tudatára ébredtek ugyanannak a bajnak, és egészen határozott orvoslást keresnek: a munkások apostolai maguk a munkások lesznek. Egyedül ők képesek kereszténnyé tenni testvéreiket, mert azok csak őbennük bíznak, és főleg mivel, mint a munkások közösségének tagjai, egyedül ők tudják befolyásolni szellemüket, módosítani mentalitásukat. És ami áll a munkásvilágra, az áll más társadalmi osztályra vagy környezetre is: az Egyház többé már nincs jelen az emberi társadalomban. Többé már nem játszhatja ott a kovász szerepét. Innen van az a pogány légkör, amely áthatja a lelkeket. Krisztus csak úgy veheti vissza helyét és hathatja át az egész életet (személyes, családi, hivatásbeli stb. szinten), ha tevékeny, „megtestesült“ és mélyen keresztény világiak közreműködésére számíthat . . . “ A brosúra a papok szerepéről többek között ezeket írja: „A pap, mivel ember, állandóan ki van téve a formalizmus veszélyének. Állandóan tudatosítania kell azt, amit a Lélek művelt benne szentelésekor, és azt, hogy mit akar általa végbevinni az Egyházban. Ha ezt nem teszi, mindjárt papi funkcionáriussá válik . . . ... A papnak szüksége van a megtestesülésre, hogy így Krisztust egész éltető hatalmával beletestesítse környezetébe, és így lehetővé tegye neki 60
