Szolgálat 31. (1976)
A világ püspökei az igazságosságról (Eke B. Antal összeállítása)
tagját; szentelje ki-ki lehetősége szerint idejét, tehetségét és munkáját arra, hogy a hozzá közelebb állók, de az egész társadalom is emberibb életet élhessen. A vagyonosaktól pedig különösen azt kívánja meg, hogy vagyonukat az egész közösség javára használják és fordítsák. Az ilyen magatartás következménye az igazi társadalmi 'igazságosság. Továbbá olyan társadalomban, amelyben nyomor létezik, a szolidaritás irgalmasságot jelent. Az irgalmasság gyakorlata kiterjed mind az anyagi nyomor enyhítésére, mind a mások és a társadalom ellen vétők lelki nyomorára. Társadalmi dimenzióját akkor kapja meg, ha ahelyett, hogy segélyek osztásával enyhítené az igazságtalan társadalmi szervezetből fakadó anyagi nélkülözés egyes eseteit, az emberek közötti viszony igazi megváltozására ösztönöz. Az az állítólagos megtérés, amely nem fogja át az embert teljes egészében, az egyént és a társadalmat, és nem mutatkozik meg új struktúrák megvalósulásában, az emberek konkrét kapcsolatában igazságban és szeretetben — az ilyen „megtérés“ csak az individualista gondolkodás ábrándképe, a lelkiismeretek végzetes elaltatása lenne. Elengedhetetlen, hogy minden pillanatban, főként pedig szeretettel hirdessük az igazságot. A jelenlegi közéleti romlottságunkból való szabadulás föltételezi az igazság komoly megvalósítását, mert „az igazság tesz szabaddá benneteket“ (Jn 8,32). Az Egyháznak a mai problémák megoldásához való sajátos hozzájárulásában különleges szerepe van, mivoltából kifolyólag, a papnak. Feladata: hitre nevelés és a közösség előmozdítása. A bitre nevelés magában foglalja az igazságosság erényének komoly kialakítását, amellyel az ember a társadalomban nem elsősorban az anyagi javakat, inkább a személyek teljes javát keresi. Minthogy az igazságosság erénye az élet minden oldalát átfogja, a küldetésének tudatában élő pap mindig megtalálja azokat az élethelyzeteket, amelyekben a rábízottak elé élheti a hitet. — Magában foglalja az erkölcsi lelklismeret kritikus kialakítását is, úgyhogy minden keresztény és minden közösség vállalja a felelősségét a magán- és közéletben. A papi hivatás sajátos eszközei, ha hittel adják és hittel fogadják, megszabadítják az embert egyéni és társadalmi önzésétől, s előmozdítják az igazságos viszonyok kialakulását, amelyekben a köztünk élő Krisztus szere- tete tükröződhet. Küldetése megvalósításának egyik jelentős módja: a bárhol mutatkozó igazságtalanságok elítélése. De hogy ennek az elítélésnek prófétai értéke legyen és objektív jellege ne szenvedjen sérelmet, ahhoz szükséges, hogy az igazi életszentség tanúságtétele előzze meg és kísérje. Magatartásának és cselekedeteinek kell kezeskedniük, hogy Isten nevében beszél. 43