Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Békési István: Szolidáris szegénység
ben pedig keze munkájával gondoskodott megélhetéséről. Bár joga lett volna apostoli munkája után élni, nem vette igénybe ezt a jogot (iKor 4,12; Csel 20,33-35; 1Kor 9,12-14). De tudott elfogadni is: kedves egyházközségének, a filippieknek megengedte, hogy „az adás és viszonzás viszonyába" lépjenek vele (Fii 5,10-17). Szent Pál tanításától egyenes az elvi vonal a „Pacem in terris“ és „Po- pulorum progressio" enciklika kijelentéseiig és a második vatikáni zsinat határozataiig: „Lehetőségei arányában ki-ki ossza meg és hasznosítsa javait, segélyezve elsősorban azokat az egyéneket, akik e támogatás révén a maguk lábára állhatnak, és azokat a népeket, amelyek így fejlődésnek indulhatnak" (GS 69). Ugyanilyen egyenes út vezet az őskeresztény egyházközségektől a szentek légióján — egy Tours-i Szent Mártonon vagy Pachomiuson, a mi Erzsébetünkön és Margitunkon vagy „a négerek örökös rabszolgáján", Kláver Péteren — át a leprások apostoláig és testvéréig, Damian Deveuste- rig, a kalkuttai Teréz anyáig és a mának névtelen keresztényéig. „Az Egyház szent volta . . . sokféleképpen kifejeződik az egyes emberekben, akik élethivatásukban törekednek tökéletes szeretetre" (LG 39). A legjobbak mindig hitték, és ami fontosabb: élték és példájukkal kiáltották a világba: Mindannyian testvérek vagyunk, emberek! Közünk van egymáshoz, és felelősek vagyunk egymásért! Mi a végső alapja ennek a keresztény testvériségnek és szolidaritásnak? Az, hogy Isten önmagát és ezzel mindenét adta nekünk Krisztusban, Krisztus pedig hasonló (ez a szolidárisságnál is több!) lett hozzánk. így csupán az Atya és a Mester példáját követjük, ha mi is így teszünk. „A szegénység az evangélium titka, és ahhoz, hogy felfogjuk, szeretnünk kell Krisztust. A szegénység titka Krisztus önkiüresítésének titkából ered. Ez hittitok, amit az emberi ész nem képes teljesen felfogni. Csak olyan mértékben tudjuk megközelíteni, amilyen fokban a Szentlélek megvilágít. A szegénység kérdése se nem társadalmi, se nem pénzügyi kérdés elsősorban. Még pusztán Istenre vonatkoztatottnak sem mondható. Az a hit kérdése: a szegény Krisztus szeretete, aki szegény emberi életet választott, és szegény Titokzatos Testének életében is. Azért ahhoz, hogy némiképpen megértsük a szegénységet, kettős tapasztalatra van szükségünk. Elsősorban a hit tapasztalatára, Krisztus önkiüresítésének tapasztalatára; de azután arra is, hogy megtapasztaljuk, milyen az igazán szegény ember élete. Ha e két tapasztalat egyike is hiányzik, nem ismerhetjük igazán a szegénységet. Ha nincs meg Krisztus önkiüresítésének titokzatos megtapasztalása, legföljebb azt tudhatjuk, miben áll az emberi szegénység és nyomorúság, amelynek megszüntetésén hivatásunk fáradozni, de nem tudjuk, mi a keresztény szegénység. Ha sohasem tapasztaltuk meg az igazi szegénységet, akkor talán valamiképpen megismerhetjük a 43
