Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Zichy Aladár: Döntő kérdések
lenek saját szegényeikkel szemben. Az igazságot mellőzik, a jogokat sárba tiporják. Ennek részben történelmi gyökerei vannak, másrészt tudatlanság és rövidlátás a magyarázata. Mégis megmaradok az állítás mellett, hogy a nyomor egyik fontos oka az önzés és a rosszakarat. A harmadik világ sokszor nem látja, hogy mit érhetne el két keze munkájával. Ez az általános passzív életmód, a stagnáló társadalmi rend és a statikus világkép, valamint a lehetőségek felőli tájékozatlanság következménye. Egy vegetáló lénytől nem lehet sportrekordokat várni, ezt elismerjük. De e tények teljes tudatában is sok kívülállót ámít el a nemtörődömség, a renyheség, a lustaság hajmeresztő mérete. Erre a fatalizmus sem elegendő magyarázat. Ezért véleményem szerint a harmadik világ nyomorának ötödik fontos oka a lustaság. A harmadik világ óhaja igen, de akarata még nem elég erős. A szegények és a gazdagok viszonya A szegénység átélésének lényeges kérdése a társadalmi tér, amiben lejátszódik. A szegények szegénysége fájóbb a gazdagok gazdagsága közelében, mert a hiányt nemcsak saját igényeinken mérjük, hanem mások lehetőségein és tehetősségén is. Azaz saját igényeink megnőnek az egyenjogúság, az egyenértékűség kielégítésének természetes igényével. A belső feszültség gyarapodik és nyugtalansághoz vezet, esetleg kisebbségi érzést okoz. Ez a szegények járulékos hátránya. Az indiánok akkor lettek szegényebbek, amikor Kolumbusz fölfedezte Amerikát; amikor az első puskalövés, ami leterített egy bölényt, ráébresztette őket a puska fölényére és saját sebezhetőségükre. Egy másik példa jut az eszembe. Egy gazdag ismerősöm az állami mezőgazdasági kutatóintézet vezetője. Egy szegény ismerősöm a kutatóintézet napszámosa. Hernyójárvány tört ki. A mezőgazdasági kutatóintézet ellenszert importált, permeteznek. Napszámos barátom is ott működik. Átrendelik őket az igazgató magánbirtokára, ott is fecskendeznek. Ez a napszámos barátom törpebirtokának éppen tőszomszédságában van. Oda azonban már nem rendelik át a kutatóintézet permetezőit . . . Ha sántít is a hasonlat és a harmadik világ meg a gazdag világ között nem teljesen párhuzamos is a viszony, a harmadik világ hajlamos arra, hogy alapjaiban így lássa a két világ viszonyát: a) alapvető vagyoni és pozíciókülönbség, b) függőségi viszony a hatalmasabbakkal szemben, c) a befolyáso- sabbnak előnyösebb a helyzete mindenféle ügy és üzlet lebonyolításánál, d) a gazdagabb hasznot élvez a szegényebb munkájából, e) a szegényebb marad a nehézségekkel, amelyeket végeredményben magának kell megoldania. A fönti kis történet igaz. A hasonlat, mondtuk, némiképp sántít, és a következtetések nem föltétlenül általánosíthatók. De számunkra tanulságos főleg a b] és a d) pont elemzése. Bármennyire sikeres volt is az ötvenes 40
