Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Zichy Aladár: Döntő kérdések

Zichy Aladár

DÖNTŐ KÉRDÉSEK

(A szegénység és a harmadik világ)

Tudjuk-e, hogy Teréz nővér élethivatásává tette Indiában, hogy a nincstelen haldoklóknak legalább utolsó napjaikban békés helyet biztosítson? Hallottuk már, hogy egy amerikai hadászati tengeralattjáró építésének költségei meghaladják Marokkó állam évi költségvetését? Olvastuk véletlenül valahol, hogy Etiópiában és Szomáliában az utolsó két évben több százezer ember éhen halt? Tudatában vagyunk annak, hogy a világ közgazdászai bebizonyították: a gazdagabb országok gyorsabban gyarapodnak, mint a szegények, tehát viszonylagosan a gazdagabb országok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek? Találkoztunk már azzal az UNESCO statisztikával, amely kimutatja, hogy ma több az írástudatlan, mint tíz évvel ezelőtt? Mesélte már valami Nyugatot járt ismerősünk, hogy Németországban az ötvenes évek óta szélesebbre csinálják a moziszékeket, mert jólétében meghízott a közönség? —

Megkíséreltem elemezni, osztályozni a szegénységnek azt a sokfajta megnyilvánulását, amelyet a világ négy sarkában megfigyeltem. Minden vidéknek, minden népnek más az arca. Egy összefoglaló leírás ezért vagy terjedelmi szempontból lenne elfogadhatatlan jelenlegi célunkra, vagy lerövidítve, általánosítva profilt, színt vesztene; nem érzékelnénk sem a problémák mélységét, sem a feladatok sürgősségét. Ezért választottam fejtegetéseink módszerének a döntő kérdések kiemelését, nevezetesen: mit jelent a szegénység, mik a szegénység okai, és milyen a szegények és a gazdagok viszonya.

Talán érdemes előre bocsátani, hogy a szegénység millió arca mögött ugyanazok a lényeges problémák fedezhetők fel akár Közép-Afrikában, akár Peruban, akár Afganisztánban. A nélkülözésből származó szenvedés végeredményben mindenütt ugyanaz, mert alanya mindenütt: az ember. Ezért természetes, hogy a kérdést világviszonylatban vizsgáljuk, és a megoldást is világszinten keressük! Az emberi tudás azért fejlődött, mert a megfigyeléseket, a következtetéseket és a feltalálásokat könyvtárakba hordtuk össze; közös megfigyelés, közös teljesítmény, közös haszon. Az általános sztrájk azért válhat eredményes akcióvá, mert az egyének panaszait összehasonlítva a hasonlóság vagy azonosság alapján a sok egyéni panaszból közös panasz lesz, a közös panaszból pedig közös, azaz nagyobb méretű, súlyosabb akció fejlődik. Ideje, hogy a szegénységet is közös bajként fogjuk fel. A nélkülözés létezése ne széthúzzon — ezen az úton az emberiség még sose oldott meg problémát! — hanem tartson össze! Földünk ne csak csillagászati egység legyen, mint a Nap bolygója, hanem emberi is, mint rokon lények hasonló szenvedéseinek, közös törekvéseinek és közös reményének tanúja és hordozója.

35