Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Kada Lajos: A segítő szeretet korszerű formái
tájékoztató rendszereket igyekszik összhangba hozni a legmodernebb eszközök felhasználásával. Természetesen szoros kapcsolatban áll más felekezetek hasonló célkitűzésű szervezeteivel, valamint az e téren dolgozó nemzetközi szervekkel 1®. Tevékenységének egyik konkrét gyümölcse a katolikus segélyszervek nemrég megjelent címtára. Ez közli az egyes országok nemzeti szinten dolgozó szervéit, valamint a nemzetközi katolikus szervezeteket. Szakembereket és mindenre kiterjedő figyelmet követelő munka mindez, nem lehet egyik napról a másikra gyors eredményeket elérni. Röviden megemlítem még, hogy a fejlődés elősegítésének és a katasztrófasegély koordináoiójának föntebb vázolt főfeladatán kívül a Cor Unumra még a következő feladatok hárulnak: — kapcsolatba hozni a püspököket a katolikus segélyszervekkel és elősegíteni a lehetőségek szedőt a segélyek jobb elosztását, — együttműködni a többi keresztény hitvallással, hogy a közös akción keresztül a népek hatékonyabb támogatásban részesüljenek, — rendelkezésre állni olyan esetekben, amikor a pápa valami külön akciót bíz rá a szeretet gyakorlása terén. E sorok írásakor, azaz 1975-ben a Cor Unum még nem töltötte be egészen negyedik életévét. Nem hosszú idő állt tehát eddig rendelkezésére, hogy a tőle elvárt, illetve reá hárított feladatokat betöltse. Mégis, mindent összevetve, az eddigi mérleg igen pozitív. Igen nagy előny egymaga az a tény, hogy a katolikus segélyszervek s egyúttal a fejlődésben levő országok is egyre inkább kihasználják a közös találkozás, megbeszélés, tervezés lehetőségét a Tanács keretében. A titkárság vagy a Tanács tagjai ismételtek részt vettek különböző katolikus szervek kongresszusain, nagyban hozzájárulva így a koordináció szükségességének elfogadtatásához. A fejlődés elősegítésének nagy komplexumában, amelyben annyi különféle erő dolgozik az Egyházon belül, egy bizonyos kristályosodási folyamat érezhető a Szentszék új szerve körül. Különösen érezhetővé vált a Cor Unum koordináló munkája nagy katasztrófák esetében (pl. Nicaragua, Szudán, Bangladesh, Vietnam), ahol az első gyors és hatékony segély folyósításán túl hatékonyan hozzájárult hosszabb lejáratú, már a fejlesztés vonalán dolgozó helyi szervezetek keletkezéséhez is. A fentiekben csak töredékesen vázolhattam tapasztalataimat a Cor Unum eddigi munkájáról. De ennek alapján bizalommal nézhetünk a jövőbe. Programjának kidolgozásában azok vesznek részt, akik a legjobban érdekeltek a program sikerében: a fejlődésben levő országok képviselői és azok a szervezetek, amelyek segíteni akarják ezeket az országokat. Ez egymagában óriási előny, mert így eleve kikapcsolódik az a veszély, hogy az érdekeltek tudta és hozzájárulása nélkül történik ügyükben döntés. A hosszú lejáratú programok megvalósítására való törekvés pedig reményt nyújt, hogy a segítés az okokat keresi, és gyökerükben akarja orvosolni a bajokat. Ha ez váratlan 22
