Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Kada Lajos: A segítő szeretet korszerű formái
Egyház testvérnépek közössége, egyetlen nagy család, ahol minden közös a jeruzsálemi egyház idejétől kezdve. Érthető tehát a Cor Unumnak az a gondja, hogy tanácsában megfelelő módon képviseltesse a segélyek címzettjeit, így azok kivehetik részüket a koordinálás munkájában, egyenlő joggal járulhatnak hozzá egy katolikus fejlődés- és segítéspolitika kialakításához, és részt vehetnek magukban a döntésekben. Már a Tanács összetétele mutatja, milyen súlyt helyez a Szentszék a fenti cél megvalósítására. Egyik felét a nagy segítő szervek és azoknak az intézményeknek a képviselői alkotják, amelyek valamilyen módon érdekeltek a Cor Unum alapvető célkitűzéseiben. Az előbb már említett szervekről van szó: Caritas Internationalis és két nemzeti Caritas, CIDSE és két tagja, a CICM, a CICIAMS, a Máltai Lovagrend, a Hitterjesztés Pápai Műve, a Keleti Egyházakat segítő szervek családja, a Páli Szent Vince Konferencia és a férfi és női szerzetesrendek általános főnökeinek szövetsége. Itt kell megemlítenünk még a Cor Unum tanácsadóit is. Ezek vagy egy-egy olyan kúriai hivatalt képviselnek, amelynek valami kapcsolata van a szervezet munkájával (pl. a Laikusok Tanácsa, a „Justitia et Pax“ Pápai Bizottság, az Állam- titkárság, az Egyházi Közügyek Tanácsa), vagy pedig személyes tapasztalataik alapján kerültek be. Számuk tíz. A Tanács másik felét püspökök és világi hívek alkotják, Isten népének képviseletében. Túlnyomó többségük a „harmadik világ“ országaiból való. Kiválasztásuk olyan, hogy rajtuk keresztül minden világrész képviselve van a Tanácsban. Természetesen azt is tekintetbe vették, hogy a fejlődés problémáiban jártas egyének kerüljenek be. A Tanács összlétszáma jelenleg 32. A koordináció feladatát a Cor Unum két vonalon igyekszik előmozdítani. Egyrészt központilag a fejlődést támogató szervek között, hogy azok ismerjék egymás munkáját, elkerüljék segélyek esetleges megismétlését, összhangba hozzák terveiket, egyesítsék erőfeszítéseiket stb., — másrészt pedig helyileg, a támogatásra szoruló országokban. Itt elsősorban olyan egyházi struktúra szükséges, amely cselekvő módon együtt tud dolgozni a külföldi segélyszervezetekkel az igények rangsorolásában, a tervek előkészítésében vagy megbírálásában, a végrehajtás különböző fázisaiban, a kiértékelés fontos munkájában. Egyúttal összhangba hozza ezen a ponton az országban esetleg még hasonló téren működő katolikus szervezetek munkáját, és kapcsolatban áll az állami és egyéb szervekkel. A helybeli koordináció és egy erre képes katolikus szerv elengedhetetlen feltétele minden munkának. Ezért megteremtése a Cor Unumnak, vagyis a Tanácsban tömörült segély szerveknek elsőrangú érdeke, és nem csekély anyagi áldozatra is hajlandók érte. Egy ilyen helyi katolikus szerv nélkül valóban jogos lenne a vád, hogy az illető ország fejlődésének előmozdításában egyedül a külföldi segélyszervezetek elgondolásai a döntők. A koordinációs munka három területet ölel fel: összhangba hozza a katolikus erőfeszítéseket a fejlődést célzó tervek kivitelezésében — a külön20