Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Kada Lajos: A segítő szeretet korszerű formái
Ereknek az igen gazdag eszközökkel dolgozó szerveknek kifejezett célja a harmadik Világ fejlődésben levő országainak tervszerű segítése a gazdasági és szociális jólétet célzó programok megvalósításában. Egyesek ugyan nem zárják ki lelkipásztori tervek és akciók támogatását sem, de elsősorban a szociális és gazdasági problémák megoldására törekszenek (fejlődés, béke, éhínség, betegség, szakképzés, termelőszövetkezetek stb. — hogy csak egy párat említsünk meg a célok közül). Többen közülük jelentős kormányhozzájárulást is kapnak. A tapasztalat ui. azt mutatja, hogy az egyházi szerveken keresztül adott segélyek jobban elérik rendeltetésüket, mint a bürokrácia hálóiba könnyen belekeveredő nemzetközi vagy kormányközti segélyek. E két nagy csoport mellett természetesen igen sok más szervet is találunk. Mindegyik a maga módján igyekszik a felebaráti szeretetet egy bizonyos körben gyakorolni. Gondoljunk pl. a Szent Vince Konferenciákra, amelyek hagyományukhoz híven továbbra is a személytől személyhez irányuló és így kiterjedésében ugyan határolt, de hatásában annál mélyebbre menő szeretetszolgálatot gyakorolják. Ne feledjük el a Nemzetközi Katolikus Emigrációé Bizottságot (CIGM), amely napjaink egy sűrűn fellépő problémájában, a kivándorlásban igyekszik a rászorulókat megsegíteni; ezzel nemcsak az egyéneknek, hanem a közösségnek is nagy szolgálatot tesz. Meg kell említenünk a Katolikus Betegápolónők és Egészségügyi-szociális Asszisztensek Nemzetközi Bizottságát (CICIAMS), amelynek tagjai ezen az annyira fontos téren szolgálják a köz és az egyének érdekeit, fejlődését. A Máltai Lovagrend is a betegápolásban, kórházak és lepraiteiepek fenntartásával gyakorolja a szeretetszolgálatot. Nem hagyhatjuk említés nélkül a szerzetes- rendeket, amelyek misszionáriusaik révén fel nem becsülhető szolgálatot tesznek a fejlődésben levő országok anyagi és szellemi előrehaladása érdekében. Ide kell sorolnunk a Bitterjesztés Pápai Művét és a Keleti Egyházak Kongregációját; mindegyik a maga területén igyekszik elsősorban a lelkipásztorkodás, de azon túl az anyagi fejlődés céljait is szolgálni. Ha végigtekintjük az eddig felsorolt különböző katolikus szervezeteket és még a többi számtalan másra gondolunk, jogosan merülhet fel bennünk a kérdés: miért volt szükség arra, hogy mindezek után még egy újat alapítson a Szentszék, a COR UNUM Pápai Tanácsát? Mert ide akarom vezetni e cikk olvasóit, a Cor Unumhoz, amelynek szolgálatára rendeltek kevéssel 1971. július 15-én történt hivatalos megalakulása után. Ennek célkitűzésében látom a legjobb lehetőséget arra, hogy a mi időnk egyházi szeretetszolgálata korszerű módon és az igazságosság jegyében történjék. Az előbb említett kérdést VI. Pál pápa is feltette a Cor Unum első tanácsülése alkalmából a tagokhoz intézett beszédében, 1972. jan. 13-án. Halljuk az ő szavait és válaszát: „Talán felmerült bennetek a kérdés az új intézmény hasznosságáról. Valóban, a mi nagyszámú és különféle katolikus szervezeteink a szeretet területén kifejtett munkájukkal'— legyen az segélyszolgálat vagy a fejlődés előmozdítása — olyan összességet képeznek, amely 18
