Szolgálat 30. (1976)

Halottaink - Maráz Lajos (Jóbarátai)

res tömeg a temetőbe vonult. A koporsó mögött öreg szülei haladtak. A püspök után az egyházközségi elnök beszélt, majd egy fiú, aki megígérte, hogy tanítását és példáját továbbra is követni fogják. A szülőhelyéről jött búcsúztató szónok szerint Maráz atya kivétel volt abban a tekintetben, hogy „senki sem próféta a maga hazájában.“ Előző lelkipásztori helyeinek képviselői is elmondták a köszönet szavait.

„A megdicsöült Jézus állandó jelenlétében éltem, munkámban, örömben, bánatban, betegségben, templomban, otthonomban, a családok látogatása alkalmával és társaságban is“ — írta végrendeletében. Reményünk szerint most már az Ő társaságát élvezi mindörökre.

Jóbarátai

104