Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Őrsy László: „Boldogok a lelki szegények“

tikus szerzetesek példája is. Letették a stabilitás fogadalmát, vagyis hogy ugyanabban a házban maradnak, — mégis ők térítették Európa nagyobb ré­szét a kereszténységre. Imájuk gyümölcse apostoli munkában áradt ki. Talán egyetlen keresztény író sem fejezte ki megragadóbban, még a bibliai könyvek inspirált szerzői között sem, Szent Pálnál, hogyan vezet ez a közeli barátság Istennel az ember túláradó szeretetére. Kijelentése olyan erős, hogy könnyen paradoxnak tarthatnánk, de ó nem így értette. Erősebb benne az emberek iránti szeretet, mint az a vágy, hogy közvetlenül lássa és élvezze Krisztus dicsőségét (vö. Fii 1,21-26). A szív szegénysége azt jelenti, hogy adományokból élünk írjuk le már most közelebbről ezt a „szegény lelket“, annak a szegény embernek a lelkét, aki Istené és Isten az övé. Ilyen lélekről szólva nem szük­ségképpen tökéletes emberre kell gondolnunk. A „jó keresztény" nem egy­értelmű a „tökéletes emberrel". A jó keresztény olyan ember, akit Isten sze­ret, és ő befogadja ezt a szeretetet. Isten titka az, hogy szeret, mélységesen szeret tökéletlen lényeket. Ki hát a „szívében szegény" ember? A felelet: szegény az, aki ado­mányokból él, és amije van, azt továbbadja. Mások jóságára támaszkodik, de nem gyűjti halomra a kapott adományokat. Kapni és adni — ez a kettősség valójában egyetlen eszmét fejez ki, a vallásos értelemben vett szegénység eszméjét. Eszünkbe jut Assisi Sz. Ferenc, aki alamizsnáért koldult, és amije volt, mind továbbadta. Ez a két gesztus ugyanannak a szegény embernek belső kifejeződése; egész lelki beállítottsága benne van. A szegény ember adományból él. Kereszténynek lenni annyit tesz, mint szegénynek lenni. Isten országa: Isten adománya. A szegény lélek csügg az Istenen, mert tudja, hogy nélküle azonnal elesnék. Csak azért képes Isten országában maradni, mert Isten erőt ad neki, betű szerint kezén hordozza. Mindannyian Isten kegyelméből élünk. A kereszténynek továbbá megértőnek kell lennie. A szegény embernek megvan az a kiváltsága, hogy megérti mások nyomorát. Ha valaki adomány­ból él, soha ne vessen meg mást, aki nem kapta meg ugyanazokat az ado­mányokat. Az olyan keresztény, aki megvet egy bűnöst, barátságtalan, kemény hozzá, szegény létére keményen bánik a másik szegénnyel. A gőg legrosszabb fajtája. Szegénynek lenni tehát annyi, mint adományból élni. Ha valaki szeretné tudni, szegény-e szívében, kérdezze meg magát: tudatában van-e természetes és természetfölötti szükségeinek, és kész-e napról napra adományért, segít­ségért nyújtani a kezét. Ez az igazi szegénység. Lehet, hogy nagy összegeket takarít meg valami szent ügynek, de bizony nyomorúságos keresztény, ha a lelke nem szegény és egész lénye nem tárul ki naphosszat, hogy kapjon má­soktól — mint a koldus, aki kap a gazdagtól, kap a hozzá hasonló szegények­től, felnőttektől, gyerekektől egyaránt. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom