Szolgálat 29. (1976)
Könyvszemle - Salamon László: Hol Szent Péter sírba téve (Nagy F.) - J. Buchmann - H. D. Braun: Gott im Alltag der Famiilie (Török J.)
P. Salamon Zoltán László: Hol Szent Péter sírba téve. Róma 1973, 109 + 21 o. A szentévben megjelent könyvecske előszava Szent Péter és Pál apostol ünnepén kelt. A szerző elmondja benne, hogy magyar nyelven még nem jelent meg bővebb ismertetés a XII. Pius pápa elrendelte nagyjelentőségű ásatásokról. Ezt a hiányt szerette volna pótolni. A mű szerkezete világos, egyszerű, áttekinthető. Az első rész Szent Péter római tartózkodását és halálát tárgyalja, és elsősorban írásos vagy feliratos dokumentumokra támaszkodik. A Péter római tartózkodását bizonyító érveket tíz pontban mutatja be, és kiemeli, hogy az érvek konvergenciája teljes történelmi bizonyosságot nyújt; halálának időpontjára vonatkozólag pedig részletesen ismerteti Margherita Guarducci elméletét, amely szerint az apostolfejedelem keresztre- feszítése 64. okt. 13-án történt. A könyv hosszabb második része Szent Péter sírjáról és ereklyéiről tárgyal; itt az írásos források és a régészeti leietek megszólaltatása egyenlő fontosságot kap. Először megismerkedünk a Vatikán külsejével az ókorban, majd tíz pontban végigkísérjük az ásatások egymást követő izgalmas fázisait: a bazilika alatti temetővárosnak, Szent Péter sírjának, a sír körüli feliratoknak és végül Szent Péter csontjainak felkutatását. Végül a 3. fejezet felvázolja Péter sírjának és ereklyéinek történetét. A szerző az újabb magyarországi irodalmat is számba veszi és idézi. A 21 oldal fényképanyag szemléletessé teszi a könyvet. Beszerezhető a szerzőnél, Via del Casaletto 481, 1-00151 Roma. Nagy Ferenc J. Buchmann — H.-D. Braun (szerk.): Gott im Alltag der Familie. (Isten a család hétköznapjaiban.) Hoheneck, Hamm/Westf. 1971, 139 o. Gyűjteményünk alapgondolata: Isten jelen van, és rajtunk múlik, ha ez a jelenlét magatartásunkból nem ismerhető fel. Adomány és feladat tehát. A szülők feladata különösképp, hogy az adott körülmények között, itt és most megfelelve Isten akaratának, magatartásukkal megteremtsék gyermekeik vallási nevelésének alapfeltételét, légkörét. Ebben a légkörben és saját példájuk alapján segíthetik gyermekeiket, hogy fejlődésük, érésük folyamán ők is olyan magatartást alakítsanak ki, amely hitüket érezteti, s amiből mások megsejthetik, hogy ők is Isten jelenlétében élnek. A szakavatott szerzők rövid tanulmányokban világítanak rá a családi vallásos nevelés egy-egy oldalára, hangsúlyozva, hogy ez nem külön terület, hanem az egész nevelés szerves része. J. Schlüter cikkének tárgya címében van adva: „indoktrináció vagy szükséges segítés?“ Egy pszichológus megfontolásai az antiautoritárius nevelési irány korában. Főtétele: A gyermeknek alkalmat kell nyújtani, hogy beleélje magát a hivő, vallásos élet valóságába. Ilyen alkalmak nélkül nincs tanulási lehetőség — ezeknek nyújtását egy tekintélyellenes korszellem hatására elmulasztani súlyos felelőtlenség volna. — H.-J. Kretmeiré a gyűjtemény címadó tanulmánya: „Isten a család hétköznapjaiban.“ Röviden utal a gyermekek Isten-fogalmára a különböző fejlődési szakaszokban. Döntőnek tartja, hogy a szülők egymás iránti szereteté- ben, gyermekeik szerető elfogadásában, róluk való gondoskodásukban, megbocsátásukban azok megérezzék, hogy Isten a Szeretet. — Ernst Ell pszichológus „Csók és kereszt" címmel egy példán, a gyermekének homlokára elalvás előtt keresztet rajzoló és csókot nyomó édesanya példáján mutat rá a pozitív képzettársítás jelentőségére, és óv a negatív képzettársítástól (Isten és a büntetés). — N. Berntsen „A hitre való nevelés“-ről ír. A hiteles, hivő Isten-képből kiindulva, a nevelői gyakorlatból vett példákkal mutatja meg, hogy egyes élmények alapján (kirándulás, játék, festés) hogyan adódik indítás az imára. Részletesen szól az ünnepek megüléséről a család körében. Ő is hangsúlyozza, hogy a hitet Isten adja, nem a szülők — de a példa révén az indítás és váltóállítás felelősségteljes szerepe az övék. — Az ünnepek keresztény tartalmának kiveszéséröl ír Kari Pawek: „Kereszténység a gyerekszobába?“ A karácsonynak merőben ajándékozássá fajulásából kiindulva végigmegy a főbb ünnepeken, valódi tartalmukon, az üdvösségtörténet eseményeinek felidézésén, s erre a következtetésre jut: csak ha rájövünk, mennyire rászorulunk a megváltásra, fogunk igazán ünnepelni tudni. — F. Pöggeler két magvas tanulmányban a 93
