Szolgálat 29. (1976)
Könyvszemle - W. Sandfuchs: Ich glaube (Benkő A.)
KÖNYVSZEMLE Wilhelm Sandfuchs (kiadó): Ich glaube (Hiszek). Echter Verlag Würzburg, 1975, 193 o. Sokan érzik, hogy régebben a hitmagyarázat nyelve gyakran nehézkes volt. Az utóbbi években többen próbáltak alkalmazkodni a mai kor szelleméhez. Ennek során viszont mintha igazi értékek is veszendőbe mentek volna. Nem egyszer halljuk: Mit kell ma hinni? Mi az, ami maradandó? Hogy lehet ezt a modern embernek érthetővé tenni? Ilyen megfontolásoknak köszönhetjük ennek a kisebb, de érdekes könyvnek a megjelenését. Eredetileg a bajor rádió egyházi adásában elhangzott 14 előadás. A sorozat ott is ezt a címet viselte. Mivel a visszhang igen kedvező volt, könyv alakjában, irodalmi utalásokkal is kiadták. Fél órás előadásban nem lehet egy hitcikkely minden oldalát kimeríteni. A szerzők próbáltak rámutatni a lényegre és a ma vitatottabb pontokra. Nem felejtik el, hogy a hallgatók sokféle tudomány, még a futurológia tételeit is hallják, sokszor éppen a rádión keresztül. Schnackenburg többször utal erre, amikor az „Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat“ ágazatot magyarázza. Hasonlóképpen érinti az „örök é!et“-né! H.Fries is. Ezért józanul kiegyensúlyozott mítosztalanítás járja át az előadásokat. Hangsúlyozzák: ne ragaszkodjunk a képekhez, amelyekben Isten közli titkait és rólunk való elgondolását. Ugyanakkor nyíltan hangoztatják: nevetséges lenne, ha az Ö terveit és mélységét bele akarnánk szorítani emberi kategóriáinkba. A mítoszfosztásnak van értelme és van határa. Az utóbbi nem annyira a tudomány, inkább Isten végtelen élete és szerető kinyilatkoztatása. Nincs terünk mind a 14 tanulmányt bemutatni. Néhány érdekesebbet emelünk ki. Az első ágazat: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében", komoly kérdést vet fel mind a laikusok, mind a teológusok számára. Lehet-e bizonyítani Isten létét? Van-e ma értelme a szenttamási „utak"-nak vagy hasonló gondolkodásnak? Tudunk-e ott hitről beszélni, ahol természetes ésszel próbálunk bizonyítani? Nem lenne-e érdemesebb — mint sok mai teológus próbálja — a hit esetében kizárólagosan vagy elsősorban a kinyilatkoztatásra támaszkodni? A zsidó nép és az őskeresztények életében tapasztalhatjuk meg, mit jelent Istenben hinni. A gyakorlat, az élet a döntő, nem pedig az elméleti eszmefuttatás. — „Aki a hit és a filozófusok Istenét mereven szétválasztja, kihúzza hite alól a talajt, s ezzel a tárgyi és személyi valóságot két külön világra szakítja" (21) — feleli Ratzinger. A hit aktusában helyet kell találnia mind a személyes kapcsolatnak az „én" és a „Te" között, mind a tárgyi megismerésnek. Heisenberggel, a Nobel-díjas atomfizikussal a természetben felismerhető rend és célszerűség elvét tartja fontosnak mint istenhez vezető utat. „És a Jézus Krisztusban, ő egy Fiában, a mi Urunkban" hihet-e még a mai ember? A feltámadás fénye nem homályosította-e el a tanítványok képét a történelmi Krisztusról? — Húsvét — mondja Schmaus professzor — lehetővé tette, hogy a tanítványok helyesen tudják felmérni Krisztus egész életét, tetteit, szavait, küldetését. De ez nem jelenti, hogy a feltámadt és a történelmi Krisztus nem lenne egy és ugyanaz, sem pedig hogy földi életét feltámadása után ne látták volna helyesen. Krisztusi hitünkben „a földünk szélességét átfogó horizontális és az Isten mélységébe nyúló vertikális irány egybeolvad a Kereszt egészében, az üdvösség jelében. Ahol az egyik feledésbe megy, ott meghal a másik is" (36). Ennek a misztériumnak kifejezése soha nem volt könnyű. A görög filozófia alapján kiépített terminológia ma már nehézkes, bár elfogadható. Schmaus más kifejezéseket is próbál használni, így pl. „egzisztenciát" a „subsistentia" helyett. Hans Urs von Balthasar tanulmánya a „Fogantatott Szentlélektöl, született Szűz Máriától" ágazatról költőibb hangot szólaltat meg. Rámutat arra is, hogy Jézus szűzi 89
