Szolgálat 29. (1976)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
maguk ádventjét. — És mit mondjak missziós területem három és félezer pogányáról? Ebben az időben még jobban érzem, milyen távol vannak Istentől. Hogyan juttathatjuk őket odáig, hogy a saját nyomorúságukból megértsék: megváltóra van szükségük? Imáitokra van szükségünk ezért. Június óta van egy káplánom, fiatal bennszülött paptestvér, frissiben érkezett a szemináriumból. Együtt látjuk el a misszió 25 misézőhelyét (15 nagyobb, 10 kisebb). A legkisebb helyen is 500-nál több keresztény él. Különben mindig új falvak keletkeznek. Az esős évszaknak már vége, de járműveinkkel nem sokra megyünk. Még hetekig tart, míg a folyók leapadnak és az utakat kicsit rendbehozzák. Addig gyalog járunk sok faluba. Épp most érkeztem egy missziós útról. Három nap alatt három nagyobb falut tudtam meglátogatni, gyalogosan. A folyókon való átkeléskor még úszónadrágot kellett húznom, hogy ruháimat és a misebőröndöt szárazon juttassam partra. A hőséget jól tűröm. Szívesen masírozok egyedül faluról-falura. Az út óráit gondolkodásra, elmélkedésre is jól ki lehet használni. Könnyen végére ér az ember a szentolvasó 15 tizedének. Csak arra kell vigyáznom füves területen, hogy kígyóra ne lépjek. Mindenütt vannak itt mérges kígyók. Még a házakba is bemásznak. Tegnapelőtt éppen egy kis kunyhóban pihentem, amikor kiáltozásra figyeltem föl. Még jókor észrevették a falon és agyonütöttek egy 1.20 m-es kobrát. Ha ez valakit megmar, egy órán belül halott az illető. Nekem ugyan van kígyószérumom a misszió székhelyén, hűtőszekrényben. De az innen legalább 35 km-re volt. Mégis jól aludtam a kunyhóban aznap éjszaka. Elég fáradt voltam hozzá. 1974 ádventjén fel tudtam szentelni egy falusi kápolnát. Azóta még egyet építettem. Közel 3 és félezer dollárba került, cementből, bádogtetővel. Most iskolaépületünk új szárnyát építjük, különben nem tudna már több tanulót befogadni jövőre (az év júniusban kezdődik). Ez a munka és anyagi fedezete nagy tehertétel erőmnek és idegeimnek. Kb. 7000 dollár kölcsönt vettem fel Manilában abban a reményben, hogy 7-8 hónap alatt visszafizethetem. Talán túl merész voltam. De bízom. Hisz minden az Úristenért és az ő országért van. — Hét további falu is nagyon szorongat kápolnáért. Még sok falu van enélkül, ott a misét valami fészerben vagy a szabadban kell tartani. Ezt meg kell tenni, amazt meg el nem hagyni! A katekéta fizetése (több mint 5000 gyerek vár hittanórákra az elemi iskolákban) teljesen az én gondom. Egy évben kb. 5000 dollár szükséges rá. — Kedves missziós barátaim, sok kéz munkájából és sok imából nő a misszió műve, és én továbbra is szeretnék az önök napszámosa lenni. Ki misszionárius inkább? én vagy maguk? Mindannyian! A hazaiak és a misszió közös tevékenységével növekszik Isten országa. Halász Lajos Sablayan, Occ. Mindoro Philippines (Fülöp-szigetek) + Ghánái missziónk Accra egyházmegyére szorítkozik. 30 éve, mikor idejöttünk, még nem volt itt ghanai püspök, 2 ghanai és 10 külföldi pap működött, 2 külföldi misszionárius testvér és 3 nővér. Most 1975-ben mind a 9 egyházmegyének bennszülött püspöke van, a mienkben 14 ghanai és 84 külföldi pap, 25 ghanai és 76 külföldi nővér, 10 ghanai és 35 külföldi testvér dolgozik. A ghanai világiak átérzik az Egyház iránti felelősségüket, és egyengetik bennszülött hivatások útját. A mi nővéreink egy közép- és négy elemi iskolát tartanak fenn, két szülőotthont és klinikát, valamint egy kórházat ápolónőképzövel. A tíz nemzetbeli 49 nővér azonkívül kiterjedt hitoktató és lelkipásztorkodó munkát folytat. Segítünk a nők élet- színvonalának emelésében. 430 lánytanítványunk közül múlt évben hatvanan tették le sikerrel a záróvizsgát. Krobóban új szülőotthont építettünk a régi helyén. Havonta mintegy 160 gyerek születik ott. Kórházainkban, segélyhelyeinken állandóan növekszik a betegek száma. A leprások különös gondunk. Nemcsak barátsággal közeledünk feléjük, hanem lelkileg és anyagilag is segítjük őket. 83
