Szolgálat 29. (1976)
Eszmék és események - Miért olvasom a Szentírást? (Jánosi Beáta)
és alázatos szívű. A Szentírás megtanított rá, hogy az alázat erő, mert Jézus Krisztus, az Isten Fia megalázta magát, és emberré lett. Megalázta magát a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ebben van az ő mérhetetlen ereje, ebben az alázatos szeretetben. Mert az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. A Szentírás olvasásának köszönhetem azt is, hogy megláttam az alázat egyik gyakorlati megvalósítását: a megbántásokat békével tűrni. Milyen nehéz ez, és mennyi alázatból fakadó erő kell hozzá. De a Könyvben velem élő Jézus segít! A Szentírás olvasásának másik mérhetetlen ajándéka a lélek derűje, a napsugaras életfilozófia, az Isten iránti feltétlen bizalomból fakadó derűlátás: minden baj és megpróbáltatás közt is Istenre hagyatkozni! Aki magáévá teszi a hegyi beszéd e gondolatát: ne törődjetek a holnappal, elég a napnak a maga baja, mert ugyan adhat-e az ember gondjai által életkorához egy könyöknyit is? . . . akiben valóban életté válnak e szavak, annak Isten iránti bizalma soha meg nem rendül. Mint talán minden ember életében, az én életemben is gyakran tűnt kilátástalannak a jövő. Mikor talán más már kétségbeesett volna, én nemcsak mondtam, de valóban át is éltem a zsoltáros szavait: Vesd az Úrra gondodat, és ö majd gondoskodik rólad. És meg is tette! A Szentírásból tanultam a legnagyobbat: a szeretetet, Krisztus „új törvényét“. János apostol azt írja: hogyan mondhatja valaki, hogy szereti az Istent, akit nem lát, ha nem szereti felebarátját, akit lát. Itt egy kicsit mindig megakadtam. Mert könnyű szeretni az Istent, aki megmutatkozik előttünk a teremtésben („Isten nagyságát hirdeti az ég, a mennybolt vallja kezei művét“), s nehéz szeretni az embert, mert teli van hibával, gonoszsággal, rútsággal, vétkes szenvedélyekkel. De mikor már úgy érzem, végképp nem megy, Jézus a keresztfán utat és módot mutat: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ Itt értette meg velem az isteni Megváltó, hogy ő minden embert szeret, még azt is, aki előttem egy cseppet sem kedves. Megértettem, hogy a szeretet nem érzelem. És a Szent- írásból tanultam azt is: meg kell bocsátanunk! Hányszor hallom keresztények ajkáról: „ezt nem bocsátom meg neki soha“. Hogy is imádkozhatja ilyen lélekkel valaki az Úr imáját! A Szentírásból tanultam az Isten akaratában való megnyugvást is: legyen meg a te akaratod . . . Úgy gondolom, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenért hálát kell adni Istennek. Nemcsak a kapott kegyelmekért, a meghallgatott imákért, a sok jóért és szépért, ami életemben osztályrészemül jutott, hanem a szenvedésekért, megpróbáltatásokért, bajokért, betegségért, csapásokért is. Ez nehéz, — de meg kell próbálni. Hányszor olvassuk Jézusról is: „hálát adott!* Még sokat, talán egész könyvet tudnék írni arról, mit adott nekem a Könyvben velünk élő Isten. Minden este olvasom a Szentírást, és mit olvasok? A négy evangéliumot! Több mint 3 évtizede olvasom újra és újra. Mindig mondanak valami újat. És persze az Apostolok cselekedeteit is, meg 78
