Szolgálat 29. (1976)

Eszmék és események - Eszmélődés egy szerény feleletről: Nem tudjuk (Örsy László)

Ezért olykor szilárdan meg kell állapítanunk: ismerjük az igazságot. Máskor azt kell mondanunk: nem ismerjük, — még nem.

Az ismeretnek és nemismerésnek ezt a dialektikáját leírni könnyű, de ilyen ellentétek kellős közepén élni szinte lehetetlen feladat. Hiszen hogy lehet valakinek egyik pillanatban isteni bizonyossága, a következőben meg el kell ismernie, hogy semmit sem tud!

Valóban nagy kísértésbe eshetünk, hogy mindig jól értesültnek mutassuk magunkat.

Miután az I. vatikáni zsinaton kimondták a tévedhetetlenség tanát, az Egyházban kifejlődött egy olyan irány, hogy sok ítéletet — olyanokat is, amelyek nem voltak méltók erre — végleges jelleggel ruházzanak fel. Az egyházi embereknek szokásukká vált úgy beszélni, mintha hozzávetőleges véleményük maga a változhatatlan igazság volna. A hívők pedig lovat adtak alájuk azzal, hogy minden esetben világos, pontos feleletet kértek. Az Egyháznak csak tudnia kell! Ettől már csak egy lépés volt odáig, hogy ne tegyenek különbséget a végső igazság és tiszteletreméltó hipotézisek között. Sok egyházi hivatalnok ugyanolyan engedelmességet kívánt meg mind a két esetben. Akik pedig nem engedelmeskedtek egyenlőképpen, azokról könnyen kimondták, hogy hiányos bennük a hit szelleme. Mindenütt hallgatólagosan föltételezték, hogy ha egy kérdés fölmerül, valahol megvan rá a világos felelet, és a pápa, a püspökök, a papok abban a pillanatban meg tudják adni. Hisz hogy is mondhatnánk valaha mi, az Isten Egyháza, hogy: nem tudjuk!

Azonban újabb fejlemények igen sok területen: természettudományok és szellemtudományok, filozófia és teológia terén számos kérdést vetettek föl, amelyre az Egyház nem tud közvetlen feleletet adni. Az orvostudomány azt kérdezi: megengedhetők-e bizonyos operációk és átültetések, mi az élet és mi a halál? Nem tudunk abban a pillanatban felelni. Nemcsak a Lélek vezérlő fényére van szükségünk, hanem időre is, hogy tanulmányokat folytassunk és elmélkedjünk. Nem következik ebből, hogy egy szép napon nem találjuk meg a helyes feleletet, de az igen, hogy ma a keresés stádiumában vagyunk, és csak azt mondhatjuk: nem tudjuk.

Hasonló helyzet adódhat bármikor a teológia egész mezején. Az egyházkormányzó hatalom kollegiális természetének következményeit még meg sem értettük teljesen, nem hogy gyakorlatba vittük volna át. A szentségek teológiája csupa kérdés, és a felelet keresése ugrásszerűen halad. Tanúsítja ezt a bűnbánat szentségéhez és a betegek kenetéhez való újfajta közeledés.

A keresés türelmet igényel. Sem a hívők közösségének, sem a püspököknek vagy a pápának nincsenek varázsszereik, hogy máról holnapra feleletet találjanak minden kérdésre. Nem utasíthatjuk Isten Lelkét, hogy kényünk-kedvünk szerint nyilatkoztassa ki a teljes igazságot. Ha új kérdések merülnek föl, teológusok és püspökök legyenek lassúak a teljes igazság kijelentésében, és a hívők se hajszolják bele őket elhamarkodott nyilatkozatokba. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy béérjük ezzel a sze74