Szolgálat 29. (1976)
Keresztény életformák
KERESZTÉNY ÉLETFORMÁK Nem nehéz egy szóban megjelölni a keresztény élet lényegét: Jézus Krisztus. Ha pedig ennek a sugárnak kivetítését keressük, magával az élettel, minden percének megszentelésével találkozunk. Semmi kétség: „Jézus élése“ tesz minket követőjévé. A vele való találkozás életünk minden mozzanatában, a Krisztussal az Atyához emelkedő szív, a Jézus Leikéből táplálkozó szeretet: ezek a hitből élő keresztény valóság kifejezői. Nehézség akkor mutatkozik, amikor ezt közelebb akarjuk hozni anélkül, hogy belebocsátkoznánk az ezernyi formában kibontakozó emberi hivatás hétköznapjaiba. Van-e a keresztény életnek egy-két olyan ütőere, amelynek lüktetése táplálja? Kiemelhetünk-e néhány olyan alapmagatartást, amelynek át kell hatnia egész bensőnket, ha hívőnek akarjuk magunkat vallani, bárhol és bármilyen körülmények között éljünk is, legyünk világiak vagy papok, férfiak vagy nők, egészségesek vagy bete- gek, gyermekek vagy öregek? Melyek lennének azok a „közbeeső elvek“, „közbeeső síkok“, amelyekben mozognia kell megszentelödésünknek? A keresztény alapmagatartást közelebbről meghatározó és megvalósítását közvetítő fontosabb életformák bemutatása jelen számunk vezérvonala. Sokszor észre sem vesszük, mennyire fontos lenne ezeknek beépítése lelki alkatunkba. Vegyük például a legmagátólértetődőbb elvet: nincs keresztény élet valódi ima nélkül, amint nincs szeretetből fakadó tettek nélkül sem. Hogyan egyeztethetjük össze ezt a kettőt? Vagy azt gondoljuk, hogy e- gyes keresztények számára Isten a szemlélődő életformát jelölte ki, másoknak pedig a tevékenykedő szer etetet? De lehet-e igazán keresztény aktivitásról beszélni, ha valaki nem hallgatja szüntelen Krisztus szavát? Viszont hogyan kerülhetjük el, hogy a szemlélődő magatartás meddővé váljék? Az első keresztények sem találták meg itt egyhamar az e- gyensúlyt. Elég emlékezetünkbe idézni Szent Pál intését a tesszalonikai hívőkhöz (2Tessz 3,7-13). Valószínűleg ugyanez az ok vezette Lukács evangélistát, hogy megőrizze Mária, a szemlélődés és Márta, a sürgőforgó aktivitás testvériségét. Lelóczky Gyula tanulmánya ezt ülteti át mai nyelvre. Rámutat, hogy „életünk ezen egységének felfedezésére, megélésére kell törekednünk... Meg kell tanulnunk ,imádkozni' aktív életünket és cselekvőnek lenni a szemlélődésben.“ Bizonyára megcsodáltuk már Assisi Sz. Ferenc szegénységét vagy Szent Ignác engedelmesség érzékét. De valószínűleg legtöbbször avval 3
